2004.11.10. 11:40 - címkék: -
Vettem magamnak egy kalapot, életem első kalapja, fekete, kissé dekadens (már amennyiben fenti jelző értelmezhető egy kalap esetében), a Bright meg meglepetésszerűen megjelent valamiféle párizsi bohém-jellegű kockás sapkában meg csíkos sálban. (Természetesen piros csipkekombinéban és kalapban nyitottam ajtót). Kitaláltuk, hogy a kezdő, ám tehetséges színésznő vagyok (persze még csak a tánckarban, de nagy jövő előtt), ő pedig Jean-Pierre, a csóró padlásszobás írójelölt, aki a színházban takarít, de csak azért, hogy minden este láthassa imádott díváját (engem). Helyszín: Párizs, időpont: a századforduló. Gyorsan megtanítottam neki az egyetlen francia mondatot, amit tudok (je suis toujour heureux quand je te voi, a helyesírásért nem kezeskedem), hogy legyen szövege, amikor kezet csókol susienak.
Végre olyan pasim van, aki mellett nyugodtan játszhatom az eszemet, klassz.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította