Teljesen elcseszett nap, kezdve azzal, hogy egy kezdő dilettantizmusával a helyrajzi számok ismerete nélkül érkezem a földhivatalba, haza kell ugrani értük, mire visszaérek, éppen bedöglik a rendszer, aztán újraindul, kiadnak két-három tulajdoni lapot, bedöglik, nő a tömeg, végül négy perccel a záróra előtt beindul, és kettő másodperccel a záróra után a várt anyázás helyett bájos könyörgésemre a néni odaadja a két tulajdoni lapot, bejegyzett jelzáloggal, illetve széljegyzetben a magyar állam elidegenítési jogával és a tulajdoni bejegyzés iránti kérelmemmel. Majdnem, majdnem lakástulajdonos vagyok, már SZÉLJEGYEN VAGYOK!! :-) Negyed kettőkor végzek, rájövök, hogy valszeg nem érek oda a délelőtt tízkor kezdődő tréningre, és úgy döntök, hogy nem megyek el (bár emiatt kaptam szabit), ehelyett cipőket próbálok fel a Lurdy-házban meg bevásárolok rendes háziasszony módjára. Már éppen Hazaindulnék, hogy belekezdjek végre hetek óta halogatott munkáim egyikébe, amikor felhív Göri, hogy azon nyomban metrózzak a város másik végébe, megtekinteni és adott esetben leokézni (bocs, ő használta ezt a szót, nem én voltam) a nyomda által küldött anyagot. Szóval, úgy tűnik, a mai nap a városbanrohangálásé, hát jó, akkor feladom, hogy bármilyen hatékony munkát végezzek.
Az útba eső járműveken kiolvastam Ulickaja: Életművésznők című könyvét, így a végére érve azt gondolom, hogy na jó, annyira nem rossz, tulajdonképpen nem rossz könyv, csak olyan összedobáltnak tűnik. Szóltak neki, hogy írjon valamit jövő hétre vagy micsoda. Kicsit jobban is megerőltethette volna magát.

A régi naplómat olvastam a múltkor, az idei nyarat, és mennyire lejön, hogy milyen egyedül és boldogtalan voltam. Nagyon megsajnáltam magam így utólag :-) És fura volt olvasni, amikor teljes bizonyossággal tudtam, hogy a Fiúval fogok megöregedni, szakvizsgám után szülővárosába költözöm, hogy nehéz lesz, de felvállalom a nehézségeket; és végül meg abbahagytam a blogolást miatta (legalább hat teljes napra, ha jól emlékszem? :-). Így utólag egészen szimbolikus értelmet nyer az is, hogy új blogot kezdtem ugyanitt és levettem a régi részeket. Afféle gesztusból vettem le, hogy ne kelljen egy kudarcba fulladt kapcsolat után olvasgatnia a róla szóló részeket, és keresni a számára érthetetlen vicceim és félmondataim mögött, hogy vajon hol és mit és ki rontott el. De gondolhatjuk azt, hogy az első fejezet a szinglilét, hűtlen machoval, reménytelen szerelemmel, felelőtlen szívtiprással; a második részben pedig, a Bridget Jones-i hagyományokat követve immár tartós párkapcsolatban látjuk továbbra is rendületlenül fogyókúrázó főhősnőnket.