2004.10.17. 19:14 - címkék: - komment

Több ésszerű oka is lehet annak, ha valaki szombat reggel délután kettőkor jelentősen szédül egy buszmegállóban ácsorogva, én mégis a péntek esti vodka-martinikat hibáztatom. Csak három volt, de valamiért mégis sikerült az este egy adott pontján kidőlnöm, sajnos félbeszakítva ezzel nagyonérdekes beszélgetésemet bizonyos kékszemű informatikus-zsenivel, nevezzük el Redford után Robertnek. Miután klassz dolgokat mesélt a virtuális valóságról (helló, google :-)), valahogy szóba jött, hogy a pasim is, meg én is vidékiek vagyunk. Erre előállt az "önző gén" elmélettel: mindenki a saját tulajdonságait, illetve, legalábbis az ahhoz hasonlókat szeretné tovább öröklődni látni, ezt pedig úgy érhetjük el legegyszerűbben, ha hozzánk leginkább hasonlítóval párosodunk. Nem hittem volna, de ezek szerint mégis van tudományos magyarázat olyan, misztikusnak tűnő tényekre, ha a férfiről, amellyel párosodom, kiderül, hogy ugyanabból a vidéki városból származik, mint én, a szomszéd utcában nőtt fel, valamint együtt elsőáldoztunk, az egyik legjobb barátnőm szomszédja, egy oviba, általánosba és gimibe jártunk, valamint alkoholista apáink jól ismerik egymást a helyi krimóból.
Irodalomról beszéltünk, és elég részeg voltam ahhoz, hogy el tudjam magyarázni, hogyan akarok írni, ő pedig elmesélte, hogy a kolumbiaiak máig sem értik teljesen Marquez nagy sikerét: számukra ő csak leírta, ami történik. Robertnek voltak az egyetemen kolumbiai évfolyamtársai, és higgyem el, egyikük sem lepődött meg különösebben az olyamin, ha mondjuk teszemazt véres könnyeket kezdett el sírni szerda reggelre virradóra az előszobafal. Nagyon klassz! Azt mondta nekem a srác, hogy "azért emlékszik a történeteimre, mert egyik ismerőse sem mesél még csak hasonlókat sem." Éppenséggel foglalt vagyok, és sosem kezdenék olyan, nálam sokkal okosabb és idősebb pasival, aki az év nagy részét az USÁ-ban tölti, de azt meg kell állapítanom, hogy az ilyesmivel le lehet venni a lábamról.

TOP 5 bókok az életem során:
1995. "Eszméletlenül szexi az az anyajegy, teljesen beindulok tőle." (frissen megismert kézilabdázó fiú egy buliban, egészen addig le akartam operáltatni.)
2000. "Hogyhogy? Dehát maga nagyon okos nő!" (infektológus mesterem azon tény hallatán, hogy megbuktam a német középfokú szóbelin.)
2002. "Ezt még soha, senkinek nem engedtem meg." (Göri egy ágyjelenet során.)
2004. "Szerintem Te pont az a nő vagy, aki szeretnél lenni." (Ákos, az előszobában.)
2004. "Lenyűgözőek a történeteid." (Robert, miután életemben másodszor beszélgetek vele egy házibulin.)

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása