2004.08.29. 18:25 - címkék: -
Ó, és mire jöttem rá. Most, hogy tényleg meggyilkoltam az előzményeket, nem talál rám többet a gugli az eddigi top keresőszavammal, pedig olyan vicces volt, és csak az enyém. Ez nem mehet így tovább. Fennállásom során (2003.jún.5 - 2004.aug.23.) a leggyakoribb guglis keresőszó egy olyan kifejezés volt, amelyről soha, semmi értelmeset nem írtam le - azt hiszem, eljött az idő, hogy elmeséljem a szerencsebambusszal való találkozásom melodramatikus részleteit.

A szerencsebambuszról, mint növényről a világon semmit sem tudok. A legtöbb szobanövény elpusztul nálam. Ha dísznövényápolásról szeretnél hallani, menjél inkább ide.
Városi patk úrihölgy lévén először az Ikeában láttam szerencsebambuszt, ami vizespohárba állított, zöld kábeldarabra emlékeztető lakberendezési tárgyat jelentett, igaz, elhelyezkedéséből (növények polc) inkább élőlényre következtettem. A szerencsebambusz nem volt drága, különösen, miután forgalmazását átvették a városunk aluljáróiban tanyázó kisebbségek is. Nagyon hamar trendivé vált, hiszen kevés anyagi (százér') - és energiaráfordítással pozitív csí-t csempészhettünk otthonunkba. Sajnos, a bambuszfélék eredetileg a Távol-Keleten honosak, nem igazán kedvelik a Kárpát-medencei bérlakások könyvespolcainak éghajlatát. Utóbbi körülmények között gyorsan meghalnak, egy pusztulófélben lévő növény pedig meglepően kevés pozitív életenergiát áraszt. Bár készséggel elhiszek bármilyen babonát, a szerencsebambusszal nem sikerült bepalizni, szerintem egyébként nem is szép.
Magam lepődtem meg a legjobban, amikor Göri, ex-szeretőm, szívdöglesztő topmenedzser és feng shui guru egyszercsak fent nevezett növénnyel állított haza. Az ikeás változatnál valamivel hitelesebbnek tűnő Szerencsebambusz vizespohár helyett cserépben lakott, és drótszerű ágain néhány levélkére emlékeztető dolgot libegtetett - ezek hamar pusztulásnak indultak. Göri tehát következő bevásárlókörútján beszerezte a Hogyan bánjunk szobanövényeinkkel? című könyvet, nem is hiába.
Kapcsolatunk ekkor már finoman szólva nem volt felhőtlen, amelyben én is hibás vagyok: hisztériázom, szanaszét hagyom a ruháimat, nagy orrom van, nemtok helyesen ragozni, és állandóan a parketta recsegő részére lépek rá. Természetes, hogy egyre kevésbé voltam szívesen látott vendég Göri otthonában - puszta jelenlétemmel rontottam a csí-t. Nem így a franciaágy mellett terpeszkedő bambusz. Attól kezdve, hogy Gazdája szakszerűen ápolta, rohamos növekedésbe kezdett, ágakat bocsátva a kisebb ellenállás irányába: egy, a fal és a franciaágy között álló növény esetében nem nehéz kitalálni, melyik lehetett az.
Békés vasárnap estéink számomra a szerencsebambusszal való végeérhetetlen hadakozássá váltak: belógott a tévé elé, belógott a borospoharamba, belelógott a számba. Amikor végre besötétedett, szívdöglesztő szeretőm mellé bújva egyre gyakrabban hallottam a gyűlölt mondatot: "Óvatosan! Vigyázz a Bambuszra!" - míg végül, egy borús estén észre kellett vennem: a Növény hosszú ágaival olyannyira Göri kétszemélyes ágya fölé lóg, hogy ott már csak egy ember alhat kényelmesen.
Az pedig nem én vagyok.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította