Turn a hot second to a cool minute

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

Öööö, szerintem lassan le lehetne zárni ezt a vitát, én legalábbis nem érzem produktívnak. Biztosan hasznosabban is el tudjátok tölteni az időt ennél.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@teevee: "Hátttö. Ha kevesebb prekoncepcióval állnál mások megnyilvánulásához, lehet meglepődnél."

Ez viszont nagy valószínűséggel mindenkire igaz, nem csak rám... prekoncepciók, előítéletek - aki azt mondja, hogy nincs neki, az nem mond igazat, ugye. De én meg pont úgy érzem, hogy az elején egy prekoncepciós kommentre reagáltam úgy, ahogy - de láthatóan ezzel a véleményemmel nagyjából egyedül maradok. Legalábbis a kommentelők körében.

De oké, tegyük fel, hogy eleve vágom, hogy IKL egy fiatalabb nő (amit most már tudok, nem kételkedem benne!) és ezen minőségében írja azt, hogy pl. szerinte a kutyát nem érdeklik az önkéntesen gyermektelenek megnyilatkozásai (és akkor még finoman fogalmaztam, nem idéztem), ésatöbbi.

Vajon akkor meglepődtem volna, mégpedig ha jól értem, pozitívan? Azon, hogy egyes fiatal nők (is) így gondolkodnak? Nem hiszem, a véleményem ugyanez lett volna, IKL nemétől függetlenül.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@Galaxhopen: Aha. Szóval, többszöri elolvasás után is úgy gondolod, hogy az említett mondatban egy esetleg idősebb nőgyógyász bácsi elmélkedik azon, hogyan fog gondolkodni, ha majd gyereke lesz.

Hátttö. Ha kevesebb prekoncepcióval állnál mások megnyilvánulásához, lehet meglepődnél.

Amúgy szövegek értelmezéséről szóló vita persze végeláthatatlan és persze mindenki azt gondolja, hogy igaza van.
De a dolgok, amikről a szövegek szólnak, azok mégiscsak vannak _valahogy_.
IKL vagy férfi, vagy nő vagy a Schrödinger macskája.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

Azt hiszem, lassan nem is Isolde írásaiért jövök ide, hanem IKL kommentjeiért. :D

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

Hurrá, tudok kommentolni.
Mindig tanulok valamit. Most pl azt, hogy child free. N. vicces. Eddig csak szállodát ismertem ilyent, most meg kiderült, hogy én is az vagyok. (ezek elég drága szállodák, de általában jó a wellness részleg)

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

én ugyan apuka vagyok, de +1. megspékelve azzal, hogy akkor halok meg hirtelen szívrohamban, amikor egyedül vagyok a lányommal...

Bejegyzés: Akkor most a halálról

@málé mackó: Nem állítottam hogy nálam a Bölcsek Köve, pláne senkit nem kívántam meggyőzni arról, hogy ne vállaljon gyereket...a gondolat is abszurd, nem gondolom magamat nagyhatalmú gurunak vagy ilyesminek. (A korábbi, beismerten vehemensebb reakcióm válasz volt egy hasonló hangvételű kommentre, mint ahogy ezt már kitárgyaltuk. Persze lehet még ezen lovagolni, szerintem nem kellene már.)

A gyereknevelés kezdeti éveit sem én hasonlítottam más dolgokhoz, csak hogy tisztázzuk. Ha a példádat veszem, azt mondanám: mint ahogy a szülő-gyerek kapcsolatok is egyedi lefolyásúak az idő folyamán (sajnos vannak sokan, akiket öregkorukra már nem is látogatnak a gyerekei, stb., persze szerencsére nem ez az általános), ugyanezt el lehet mondani a gyereket nem vállaló nőkről/férfiakról is, azaz az ő sorsuk is egyedi, életük végéig, így én sem találgatnék, vajon hogyan is érez random kétezer childfree néni mondjuk a 89. születésnapján ezzel kapcsolatban...

Igen, megeshet, hogy akad, aki valamikor megbánja, hogy nem született gyereke, de ezeknek a száma - olvasmányaimra és itteni tapasztalataimra alapozva - valószínűleg jóval alacsonyabb, mint azt sokan (akik gyerekesek) hiszik. Mint ahogy a meddőség esetén, bizonyos életkorig az örökbefogadás is megoldás lehet azoknak, akik mégis akarnak gyereket. (Én alapból is inkább örökbefogadáspárti vagyok, de ez most mindegy is.)

Még 1x: A childfree téma azért megosztó, mert jelenleg tabu, nem "illik" (sőt: gyakorlatilag tilos) beszélni róla. Ez nagyon nem jó. Nem magamról van szó, nagyon kis pont vagyok én...hanem sokakról, akik emiatt szenvednek, gyakran rossz, sőt visszafordíthatatlan döntést hoznak. EZ az üzenet lett volna a lényege a hozzászólásaimnak, nem a nyavalyás/negatív/stb. életem (ami annyira hálás téma tud lenni, tudom).

Ui.: "Mindenki úgy gondolja, hogy igaza van. Mindannyian virágzó teljességgel ülünk tudatunk csarnokának a közepén." (Konrád György)

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@isolde: Jogos! Viszont én is gondoltam erre, és pont emiatt írtam "nagyon sok pasit" és nem "a pasikat" (=mindet), mert a férfiak sem feltétlenül racionálisan/tudományosan gondolkodnak. De ha a közvéleményt megkérdezed, borítékolható a véleményük - akár igaz, akár nem -, ld. "állandóan megkapom (nőktől)". És mondom, ez inkább plusz nüansz volt a többi részlethez...

OFF: Pont most akartam amúgy is írni, hogy Rómában - ha van lehetőséged - ki ne hagyd a kilátást a Szent Péter székesegyház tetejéről, iszonyú jó.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@Galaxhopen: na, hát ez semennyire sem tartozik a tárgyhoz, de kikérem magamnak ezt a nemi beskatulyázást, nekem hosszantartó trauma az életemben, hogy állandóan megkapom (nőktől), hogy férfiagyam van, csak mert logikusan, tudományosan vagy racionálisan gondolkodom néha. Az nem macsós. Nők is képesek a lelkizés helyett a logikát preferálni.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@teevee: Ja, vagy arra gondolsz? A "ha gyerekem lesz" c. részt én (többszöri elolvasás után is) úgy értettem, hogy leendő apaként elmélkedik ezen. Ezt a feltételezésemet aztán a - már elnézést, de - macsós hangnem is erősítette (nagyon sok pasit nem érdekel a "lelkizés", inkább gondolkodjunk logikusan, tudományosan, stb.).

Mindegy is, ez egy ilyen műfaj. Én sem biztos, hogy szívesen találkoznék azzal az emberszabású(?) lénnyel, akinek most többen is elképzelnek engem, pár hozzászólás alapján...bár pl. az összeesküvés-elméletes vonulat elég érdekes :-)

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@Komavary: Igen tényleg van ilyen jelenség is, de szerintem ilyenkor az esetek nagy részében arról van szó, hogy nem mondhatják ki nyíltan, hogy (még) nem akarnak. A rokonság sokkal jobban elfogadja, azt hogy nincs pénzük.
De ott van az a társaság is, akik 22 évesen házasodnak pár évvel utána gyerekük születik és meglepődnek, hogy nem tudják eltartani két nem túl jó fizetésből. Ilyenkor vagy borzalmas mennyiségű túlórát vállal a férj, vagy a szüleiket nyúlják le, vagy mindkettő.
(Nem ítélem el azokat akik huszonévesen házasodnak és szülnek, meg tényleg elég rossz, hogy a huszonévesek általában keveset keresnek, de azért lehetne előre tervezni és nem csak engedelmesen menni a nyáj után.)

Bejegyzés: Bevezetés, amelyben már előre elmondom, miért nekem van igazam

@isolde: Na jó, ezt elfogadom. Nagyon igyekezz, mert szigorú vagyok. (Úgy kell kérni, hogy "ben cotta" és akkor megfőzik rendesen.)

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

Nagyon egyetértek a poszttal tényleg kellennek a gyermektelen életmód kiálló cikkek, mert ez a téma nagyon nincs benne a köztudatban, de az oriblog néha túlzás.
Nekem sokat segített, hogy olvastam róla, hogy a gyermektelenség is egy opció, mert előtte egész életemben azt hallottam, hogy egy nő biztos, hogy vágyik gyerekre, mert ez így természetes és az a dolga.Érdekes módon, ha egy férfi nem akar gyereket, azt már kicsiként is úgy tanultam, hogy érthető, de nagyon szomorú és biztos borzalmas gyerekkora volt szegénynek ezért nem akar. Nőknél még a borzalmas gyerekkor se volt mentség. :D Akarni kell és kész.

Bejegyzés: Bevezetés, amelyben már előre elmondom, miért nekem van igazam

@Galaxhopen: A vilagkepem azoktol a kommentektol zuhan meg, amikor emberek vehemensen vedik a sajat es egyetlen igazukat a foldon, valamint ha tovabb szovik masok velemenyet sajat fikciojuk szerint.
Onmagadrol (tul) sokat elarultal a fenti kommentekben, amiben a-tol z-ig nehezsegeket emeltel ki. Van masmilyen is, erre akartam ramutatni hazugsagok nelkul.

Atlalanossagban pedig mindenki a gyerekneveles kezdeti eveit hasonlitja ossze a child freevel, holott a kesobbi szakaszban tobb logisztikai, tanulasi, szemelyiseg surlodasi problema johet. Nem vagyok teljesen biztos, hogy ezekkel nehezebb megbirkozni, mint egy child free elkotelezett idoskori erzeseivel.

Szerintem mindenki kepes megtalalni a szamara elheto utat, es a kornyezete is elfogadja a donteset idovel az ellenkezo meggyozese nelkul.
Ha pedig valaki a neten ismeretlenekkel viv virtualis haborut megoszto temaban, elvezze a csihi-puhit, amiben valamelyik egyen serul. Vagy a sorstarsaival epitse ki az erdekkepviseltseget es tegyen valamit a valosagban.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@teevee: Merylla valszeg arra célzott, hogy pár bejegyzéssel ezelőtt felvetettem, hogy nem is kéne ide kommentelés úgy általában.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@IKL: most nem érek rá, mert Rómában vagyok és rengeteg félig megfőtt tésztát kell ennem meg szenteket nézegetni festményen, mert félek, hogy lecseszel, ha valamit kihagyok.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@isolde: Oké, beismerem, IKL kommentjére jobban is reagálhattam volna, igen. Az viszont nemrég esett le, mi az, ami tulajdonképpen baromi rosszul esett benne (bár nem személyesen nekem címezte, de az egész reakciójában benne volt, hogy ugyan már, abba lehet hagyni a fárasztó childfree kommentelést)...

Szóval már annyiszor hallottam hasonlókat, hogyaszongya "nem érdekel, mit csinálnak, csak ne nyilvánosan...és ne legyenek még büszkék is rá", "ez abszolút természetellenes", "a normális férfi-nő kapcsolatból születnek a gyerekek, jövőnk zálogai". A melegekre és pl. a Pride-fesztiválra gondolok. Nem véletlen, hogy amióta childfree vagyok (nem olyan régóta) sokkal jobban együtt tudok érezni a homoszexuálisokkal, transzszexuálisokkal, queer-ekkel, akik szintén rejtőzködő életmódot folytatnak, az esetek túlnyomó részében. Talán jobb is, ha én is befogom, itt is.

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

@málé mackó:

"Megserult a vilagkepem a kommentek alapjan."

Remélem, nem így van. Ennél biztosan stabilabb a világképed.

"Galaxhopen eletutjanak a totalis ellentete vagyok hasonlo korral."

Tudtommal nem írtam le az életutamat...de persze elfogadom, ha így érzed, hogy ez esetleg jó érzés neked. Bár nekem az "életút ellentéte" nehezen értelmezhető, de legyen.

"Felhotlen parkapcsolatban elek lassan ket evtizede, es az anyagi sorsunk is felfele ivel. (Hello Galaxhopen!)"

Helló Málé Mackó! :-) Gratulálok, tényleg. Én még soha nem éltem felhőtlen párkapcsolatban, filmen már láttam ilyet, életben kevésbé. Bár lehet, hogy mást értünk "felhőtlen" alatt, a világért sem kételkedni akarok. Én "csak" egy évtizede élek párkapcsolatban, ami ennyi idő után is izgalmas, semmiképpen nem állóvíz, kicsit olaszos jellegű, de összességében nekem való. Az anyagiakat nem konkrétan magammal kapcsolatban említettem (megvan, amire szükségem van, nem vágyom hatalmas dolgokra), hanem úgy általában - természetesen ha ez is egyre jobb nálatok, az remek.

"Nem utolso sorban kulfoldon elek bevandorlokent, es elvezem az eletem e kihivasat is."

Na hol a totális ellentét? Képzeld, én is élvezem. De ez nem zárja ki azt, hogy párhuzamosan vannak ezzel ilyen-olyan gondjaim is, pl. amiket említettem. Hasonló ez is az élet más területeihez, pl. a gyerekneveléshez (ahogy olvasom, szerinted sem 100%-osan gondtalan a gyereknevelés).

Egy pillanatig sem kívántam mártírkodni (élőben sem szokásom), leginkább jelezni szereztem volna egy bizonyos problematikát, aztán hogy ez kinél hogyan csapódott le, passz.

Az összeesküvés-elméletes kérdést nem igazán értem, még ha egy adott kommentelőnek véletlenül el is találnám a foglalkozását (normál esetben azért nem szoktam ezt találgatni), az vajon milyen összeesküvést feltételezne?...

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés

Éppen most akartam felfedni, hogy nem elég, hogy gonosz, hímsoviniszta öregember vagyok, még a becenevem is Josef, csak hogy még jobban halálra ijesszem olvasótáborodat népirtó álmaimmal.

Na de mikor készítesz nekem az ügyes kis kezeiddel gyömbéres-mandarinos képviselőfánk inspirációkat? (Vagy ez is személyeskedésnek számít?)

Bejegyzés: Amelyben az élet = szenvedés