Kilenc hónapos

Lehet, hogy a Lány mégsem mérnök lesz, hanem inkább könyvelő, most épp meglepően hosszú ideje csendben tanulmányozza a vállalkozásom tavalyi dokumentációját, különös tekintettel az átutalási megbízásokra. 

És cipőt kell neki venni, mert feláll, anyósomtól kaptunk pénzt kifejezetten a baba első cipőjére, úgyhogy egyszer élünk, liliputi-t fog kapni. Tartom magam az elveimhez, nem lehet Martense, amíg nem tud járni. 

A tél vihara ha támad, hidd el, korai a bánat

Sopronban vagyunk, sétálunk, rokonokat látogatunk, megnéztük a Munkácsy-t, voltunk az összevont Cédrusban. A Tímea szerint szokatlanul hosszú lesz a tél. A Munkácsy érdekes volt, mert valóban voltak a szokásos sötét alapon mosó, vasaló, vagy egyéb fárasztó házimunkát végző nőkön kívül másfajta képek is, valamint megtudtuk, hogy rendes magyar hírességhez illően ő is elmegyógyintézetben halt meg. A Lány könyv szerint halad, azaz mászik, térdel, felállni igyekszik, és alig lehet letenni, egyfolytában rajtam akar lenni vagy a kezemben (ez is egy szakasz), amikor alszik, akkor meg én is alszom vagy sétálok, úgyhogy nincs nagyon gépidőm.

A tél nem a kedvenc hónapom még itt sem, de azért lefényképeztem nektek.  

Valahol máshol eközben

Három napon belül a harmadik barátnőm közli, hogy második gyermekét várja. A gyermekorvosunk végighallgatta sirámaimat és elküldött csecsemőalvás-ambulanciára, február közepére kaptunk időpontot, ami pont jó, mert kb. pont addigra fogok végképp kétségbeesni. Kipróbáltam a Tesco online vásárlást. Nézegetünk lakásokat, de egyik sem tökéletes, mert amilyen kellene, arra nincs keret. Negyvenhárom nap van tavaszig. 

Wow. Such wellness.

Hát ha van valami, ami még álmatlan éjszakák mellett is képes felvidítani, az asszem lávaköves masszázs, vörösboros meggyfagylalt és cuki macskamedvék. 

Azt találtam ki, hogy mindenekelőtt élményekre vágyom, és megőrülök, ha nem utazhatok valahova hamarosan*, ezért ne adjunk egymásnak karácsonyi ajándékokat a férjemmel, hanem menjünk wellnesshétvégére. Mivel autóban nem vagyunk erősek (van az autóm, amit két hónapja vettem és azóta gyakorlom vezetni, de vidékre még nem indulnék vele, plusz a Lány minden autóutat végigüvölt, vonaton meg tök jól elvan) olyat kerestem, ami vonattal elérhető távolságban van, és ez Veszprém. Hárman, a férjem, a kis Lány, meg én. 

A Villa Medicibe mentünk, mert a két veszprémi wellnesshotel közül ennek volt szimpatikusabb a neve és kedvesebben és hosszabban válaszoltak a bababarátságot, illetve tejallergia-barátságot firtató emailjeimre. De jó volt! Félpanziót kértünk, a kaja fantasztikus volt, szarvascomb, mangalicaérme, nyami, a desszertek közül a burgonyafánkban reménykedtem, hátha tejmentes, de kiderült, hogy nem az, és épp elszomorodtam, de a felszolgáló mondata úgy folytatódott, hogy "...ajánlhatom helyette házi készítésű fagylaltunkat", amiben nincs tejtermék. A vörösboros meggy, kókusz, zöldalma, banán, és fahéj fagyijaikért pedig már önmagában megérte odautazni. A wellness-részleg kicsi, de nagyon szép, és rajtunk kívül kb. senki nem volt az egész hotelben (nagyon ritkán talákoztunk egy-egy emberrel, de komolyan, totál üres volt). A Lányt bevittük a jacuzziba (35 C-os víz), először kikapcsolt állapotban (mármint a buborék volt kikapcsolva, nem a Lány), persze megijedt és bújt pár percig, aztán felbátorodott, vígan csapkodott és fröcskölt, úgyhogy próbaképpen bekapcsoltuk a pezsgőfürdőt, attól pedig hangosan röhögött. Vennünk kell egy jacuzzit itthonra is asszem. 

Találkoztunk a veszprémi barátnőimmel és cuki gyerekeikkel is, sétáltunk az állatkertben, ami nagyon klassz, pont a hotel mellett van, fás-bokros, természetközeli állatkert, és egy csomó érdekes állat van benne, úgy is, mint vörös panda (macskamedve, ilyen aranyos), mindenféle kis majmok, fura kistermetű patás állatok, hópárduc, lajhár, ecsetfülű disznó, nimfomániás oroszlánok, meg állítólag tapír is, de a tapírt nem láttuk. Csomót röhögtünk azon, hogy a "Böbe Majom Tanodája" nevű épületre ki volt írva, hogy "zártkörű rendezvény" és vajon milyen zártkörű workshopot tarthatnak a majmok. Mint megtudtuk, a név nem azt jelenti, hogy Böbe majom itt tanul, mert Böbe majom a hatvanas években csimpánzkodott és festőművészkedett a veszprémi állatkertben, és később, sok évvel halála után róla nevezték el a tanodát, in memoriam Böbemajom. 

Lávaköves masszázson meg eddig még csak egyszer voltam, Chiang Mai-ban, akkor még nem tudtam, mi ez, csak ki volt írva egy helyen, hogy massage with hot stone, gondoltuk, próbáljuk ki, és elképesztően jó volt, a top 10 testi élményem között van az a masszázs. Nem gondoltam, hogy holmi wellnesshotelé a nyomába érhet, de azért nagyon finom volt ez is. Egy kör szauna fért még bele, az is extrém jól esett. 

Sétáltunk patakparton szép völgyben, meg a városban, és sütött a nap. A veszprémiek amúgy gondolom, vagy busszal járnak vagy nagyon jó seggük van, én minden egyes alkalommal elcsodálkozom, hogy létezhet egy város ilyen domborzati viszonyokkal, nagyon klassz. 

A babázást úgy oldottuk meg, hogy néha hármasban voltunk, máskor meg beosztottuk a férjemmel, kinek mikor jut babamentes wellness- vagy olvasásidő. Reggelinél és vacsoránál betettük az etetőszékbe és onnan dobált le tárgyakat, aztán amikor már nem bírta tovább és benyűgösödött (fél óra), akkor felváltva fogtuk. Összességében egyszerre frusztráló volt a nyaralás, mert mindig eszembe jutott, mennyivel nyugisabb lenne baba nélkül, például nem kellene negyed hétkor kelni, meg a tejmentességen rugózni (tudom, minek szül az ilyen), másrészt meg klassz volt, mert végre kimozdultunk és nagyon jó volt megtapasztalni, hogy babával is lehet kikapcsolódni, meglepően jól bírja a sok élményt, csomó mindent élvez és extrém cuki. 

*A magyar nyelvben nincs is erre kifejezés? Hogy wanderlust, meg bitten by the travel bug? Szomorú. 

Főleg babanapló

Jaj, alig írok már ide, aprópénzre váltom a tehetségemet. De a kis Lányról azért írok, mert olyan kíváncsi vagyok, hogy majd évekkel később is megmarad-e a természete, vagy teljesen más lesz, mi több, most sem ilyen, csak én látom bele. Mert én például olyan vagyok, hogy sokáig szótlanul, esetleg barátságtalanul figyelem az embereket, azután döntök csak, hogy összebarátkozom-e velük, meg gyáva vagyok, de kíváncsi, és valamennyire okos, és a Lány is eléggé ilyennek látszik mostanában, vagy csak beképzelem. 

Azokat a tárgyakat szereti, amik kemények, szögletesek és érdekes alakúak és színűek, persze csupa puha, ölelgethető plüssjátékot kap ajándékba az ismerősöktől, ezeket viszonylag hamar félredobja és helyettük a kanárisárga citromfacsarót és a kék műanyag jégkockatartót részesíti előnyben. Kíváncsi leszek, ez csak a fogzás miatt van-e, jobban masszírozza az ínyt a kemény tárgy, vagy mérnök lesz, ha felnő. Én mondjuk örülök, ha mérnök lesz. Természetesen az elektromos vezetékeket, a dobozokat, a zörgő újságpapírt, a papucsomat és a zacskókat is imádja, mint bármelyik másik kiskutya kisgyerek. Néha ugat is. 

Fél a hajszárítótól, mert hangos, de a kikapcsolt hajszárítótól is fél, mert olyan okos. Mi több, a kikapcsolt turmixgéptől is fél, amit pedig sokkal kevesebbszer látott-hallott működni (úgy kb. háromszor életében), és a kikapcsolt párásítótól is fél, amit még kevesebbszer hallott. Más, hangot nem adó tárgyaktól nem fél. Egy darabig tartott a születésnapomra kapott gerberától, de aztán egyre közelebb merészkedett hozzá, míg végül veszélytelennek ítélte és meg merte fogni. Ez pár napba telt. A gyáva, de okos Lány. 

Korábban is szerette az embereket, csak míg régebben mosolygott rájuk, most inkább pislogás nélkül bámul és vizsgálódik. Részemről remekül szórakozom, amikor a liftben meg a boltban odajönnek a jószándékú népek és mosolyukra mosolyt várnak viszonzásul, ehelyett a Lány helytelenítő arckifejezéssel méregeti őket. Még mindig nagyon szereti, ha valaki ugrál vagy táncol a szeme láttára, ezzel szinte bármikor fel lehet vidítani. 

Minden érdekli, és esze ágában sincs aludni, nappal különösen. Elalvás előtt mindig meghallgatok vele három egymást követő Halász Judit-számot (Micimackó-Állatkerti útmutató-Bóbita), aztán bemegyünk a hálószobába és ott ringatom. Régebben be lehetett tenni az ágyába és a hátát simogatva, popsiját paskolva elaltatni, ez volt a gyakorlat, csak akkor vettem ki ringatni, ha nagyon sírt. Sajnos a fondorlatos Lány jobb viselkedésterapeuta nálam, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem alszik el az ágyában, hanem sír, forgolódik, vergődik, és csak ringatva, hurcolgatva alszik el. Már arra is rájött, hogy a hálószobában többnyire alszunk, úgyhogy már akkor sírni kezd, amikor bemegyünk a szobába, mi több, újabban a Micimackó első hangjaira sírni és tiltakozni kezd. Mert olyan okos. Úgy harminc perc fizikai munka elaltatni, és utána 30-40 percet alszik, napi háromszor. Ez rémes. Mostanában elkezdtük a Módszert, hogy mindig letesszük az ágyába, amikor még nem aludt el, csak majdnem, állítólag így hozzászokik, hogy ott aludjon el, csak azt nem teljesen értem, hogy a Módszer szerint ki kell venni, ha sír, megnyugtatni és visszatenni, nade a mi babánk már eleve sír, már a Micimackótól sír. Nagyon remélem, mindez azért van, mert zseni és annyira kíváncsi a világra. Az okos gyerekek állítólag rosszabb alvók emiatt. Éjjel meg kettő-tíz alkalommal felébred, ringatással vagy szoptatással lehet visszaaltatni, mikor melyikkel. Sajnos nem tudom sírni hagyni, mert két percnél tovább nem bírom, ha sír, elvi kifogásom nincs a módszer ellen, de nekem nem megy. Ma lejjebb kellett engedni az ágyát egy szinttel, mert két kézzel kapaszkodott a tetejébe, már-már feltérdelve, és úgy nézett ki, igen hamarosan fejest fog tudni ugrani a parkettára, mi meg aggódósak vagyunk, úgyhogy mostantól még hátgyilkosabb lesz ki-be pakolgatni. Rémes. Állítólag én sem nagyon aludtam napközben. Ovis koromra már emlékszem, akkor nem aludtam. Szörnyű volt, mert oviban csukott szemmel kellett feküdni alvásidőben, pedig én simán kiegyeztem volna azzal is, hogy csendben nézelődöm, amíg a többiek alszanak, de mindig cseszegetett a személyzet, ha nyitott szemmel találtak. 

Napi kétszer eszik egy kevés pürét, utána szoptatni kell, úgyhogy a szoptatások számát nem csökkentette a hozzátáplálás. Úgy gondolom, tavaszig még ez lesz, aztán tavasszal beszigorítok, és kifejezetten igyekezni fogok kevesebbszer szoptatni. Tavasszal lesz egy éves a Lány, és én nem szeretném hatéves koráig szoptatni, mert megőrülök a tej- és szójamentes diétától (ezekre allergiás a Lány és átmennek az anyatejbe) és úgy gondolom, jobb anyja lennék a gyermekemnek, ha napi több tejeskávét és némi csokoládét is megehetnék. Úgy tűnik, attól nem kell félni, hogy túl hamar elválasztódik, hiszen nyolc és fél hónaposan fő tápláléka anyatej, anyamellből. Persze, ember tervez. Azt is gondoltam, hogy majd babakocsiban fogom tolni, meg hogy hajlandó lesz cumisüvegből enni, aztán nem úgy lett. 

Most is itt neszez a lábamnál, nagyon cuki, nagyon szeretem. 

Keep calm and quit sleeping

Rövid verzió: az előző évben született egy gyerekem, meg behalt a freeblog. 

A hosszú verzióban arról tudnék még írni, hogy mikor hol sétáltunk, kik látogattak meg, kiket látogattunk meg mi, milyen könyveket olvastam, mennyit voltunk Sopronban, mikor mennyit aludtunk (don't ask), milyen idő volt, miket dolgoztam, miket tanult meg a pici Lány és hogyan lett háromkilós vadmajomkölyökből okos, selymeshajú kislányka. De most nincs kedvem hosszú verziót írni. 

A bloghu-t meg utálom, mert nem lehet rendesen olvasgatni az archívumot, nem mintha most épp lenne rá időm, de amúgy el szoktam olvasni év végén az előző évemet, és ez itt nevetségesen bonyolult.