There ain't no reason you and me should be alone tonight

2013.02.03. 16:19 - címkék: - 6 komment

Általában rajongója vagyok a covereknek (mi az magyarul? feldolgozás?), most épp a Walk off the Earth nevű szimpatikus kanadai fiatalokat szeretjük. Lesznek az A38-on is március végén. Vajon lesz nekem kedvem nyolc hónapos terhesen odamenni, vagy akkor az ember már csak a kanapén nyűglődik és a férjét ugráltatja? Mondjuk ez nem ricsaj, hanem kedves-aranyos zene, másrészt nem is egy embert ismerek, aki nyolc hónaposan még a Szigeten nyomta, nem beszélve a férjem nagymamájáról, aki elmondása szerint a kilencedik hónapban is megfejte a tehenet, de én ennél valószínűleg eleve lustább vagyok.

Hatásvadász módon manipulál

2013.02.01. 10:33 - címkék: - 34 komment

Komolyanmár, legyetek szívesek rám szavazni. Vagy legalább Luciára. Nem akarom elhinni, hogy az énblogok ideje végleg leáldozott és már csak paleós gasztrobloggal és lakberendezéssel és sminkbloggal lehet érvényesülni. Meg kell mentenünk az internetet! Meg kell mentenünk a Műfajt! Össze kell fognunk! És szükségem van a laptopra is.

Cserébe lehet kommentelni. Ki fogtok vajon osztani kommentben, hogy rangon aluli részt venni ilyen versenyben vagy hogy gyerekes dolog így közvetlenül szavazásra buzdítani a népeket vagy hogy anyagias a részemről, hogy a laptopot hangsúlyozom és nem a dicsőséget, meg ilyesmik? Meglátjuk.

Misinformation is a weapon of mass destruction

2013.02.01. 09:52 - címkék: - 7 komment

Azt mondta az Ádám, hogy szerinte az a baj a táncolással, hogy pont azokhoz nem jut el az üzenet, akiket bántalmaznak meg akik a bántalmazók. Gondolom, arra a tévhitre alapozott, hogy interneteléréssel rendelkező értelmiségi városlakó ember nem veri interneteléréssel rendelkező értelmiségi városlakó asszonyát és gyermekét és meg sem erőszakolja, az ilyesmi csak borsodi zsákfalvakban, Szaúd-Arábiában meg borsodi zsákfalvakban játszódó Tarr Béla-filmekben fordul elő.

Hát nem.

Egyrészt a vonatkozó felmérések szerint minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal. Másrészt, sose jártam borsodi zsákfaluban vagy Szaúd-Arábiában és nem láttam Tarr Béla-filmet, mégsem nem tudom összeszámolni, hány bántalmazós sztorit hallottam, akár ezen a héten. A legtöbb persze a pácienseink közül kerül ki, ezek depresszió, szorongás, poszttraumás stressz zavar vagy személyiségzavar miatt kezelt nők, akiket vagy gyermekkorukban vertek / megerőszakoltak a családtagjaik, vagy később, a pasijuk, élettársuk, férjük. Ezek gyakran tanult nők, közgazdász, jogász, egyéb vezető beosztású is akad közöttük. A bántalmazók közül egy csomó értelmiségi, de olyanok, hogy híres író meg híres képzőművész meg neves professzor, nem is gondolnánk, hiszen olyan okos, tanult ember, nem is iszik, szép házuk van, két kocsijuk. A többi történet a tágabb ismeretségi körömből származik, szintén értelmiségi családban felnőtt ismerősömet erőszakolta meg a bátyja, vagy tudok olyan egyetemi oktatóról, aki a diákjaival élt vissza hasonló módon. Ezek a bántalmazók és bántalmazottak mind rendelkeznek interneteléréssel, el tud jutni hozzájuk az üzenet.

További tévhitek a NaNe oldalán, van köztük olyan, ami számomra is meglepő volt.

Másrészt meg egyébként az, hogy ugyanazon a napon 160 országban táncolnak nők a bántalmazás ellen, szerintem sem feltétlenül arra alkalmas, hogy a bántalmazókat közvetlenül eltántorítsa. Nem gondolom, hogy Sanyi megnézi a tévében és akkor aznap már á, inkább nem veri meg az asszonyt. Az ilyesmi inkább arra való, hogy a társadalom (társadalmak) figyelmét legalább egy kis időre ráirányítsa a problémára, hogy azok a döntéshozók és laikusok, akik nem találkoznak ezzel nap mint nap, legalább egy félóra hosszat kénytelenek legyenek ezzel foglalkozni, hogy írjon a dologról a média, hogy legyen róla szó, ne tegyünk úgy, mintha nem létezne a probléma. Talán esetleg még arra is való, hogy a bántalmazott nők ne érezzék azt, hogy teljesen egyedül vannak a földkerekségen a problémájukkal és senkit nem érdekelnek. Azt se gondolom, hogy most megváltjuk a világot vagy valami, de most ez úgy szimpatikus nekem és van kedvem hozzá, pedig munkaidőben lesz és szabit kell kivenni.

Belinkelem nektek a Guardian vonatkozó cikkét is, van benne Robert Redford. Kicsit megöregedett, de jó fej.

Még több pocaklakózás

2013.01.31. 10:36 - címkék: - 6 komment

A szülész-nőgyógyászom meg azt mondta tegnap, hogy jók a leleteim meg a méhszájam meg minden, és hm, lehet, hogy én leszek az első orvos, akinél semmilyen szövődmény nem lép fel? Hát nem nyugtatott meg. Köztudott ugyanis, hogy ha orvosok betegszenek meg, akkor az általában ritka, atípusos, nehezen diagnosztizálható kórkép, vagy normális hétköznapi betegség, de ritka, súlyos, bonyolult szövődményekkel, és minden gyógyszernek kialakul rajtuk a ritka, súlyos mellékhatása, satöbbi. (Ha véletlenül egyik sem, akkor csak okoskodnak, kötekszenek, hisztiznek, nem követik a terápiás utasításokat, jobban tudják, többet akarnak, de ilyeneket nem csinálok.)

Abban reménykedem, hátha az asszisztált reprodukciós előzményemmel* már letudtam az Átkot és már nem lesz több nehézség, meg hogy én különben is pszichiáter vagyok, sőt, pszichoterapeuta, az hátha nem olyan, mint a rendes szomatikus orvosok és ránk nem vonatkozik.

Megkaptam tőle a leendő szülésznőmnek a telefonszámát is, mármint akivel a dokim együtt szokott szülni, majd hamarosan felhívom. Izgi! A szülésznő van ott a legtöbbet az emberrel vajúdás meg szülés közben, szóval az egyáltalán nem mindegy, milyen. Egyébként pedig onnan lehet tudni, hogy a normális külső mögött valójában teljesen megzakkantam, hogy amikor a szülésről van szó, meg hogy az mennyire fájdalmas, akkor sose az jut eszembe, hogy jaj, jaj, meg jó lenne valahogy elkerülni, hanem hogy cool, bring it on, akarom a kihívást. Annyit hallottam már róla, hogy komolyan kíváncsi lettem.

*Az egészségügyi dolgozó ismerőseim körülbelül 80%-a valamilyen segítséggel esett teherbe, inszem, lombik, de minimum stimulált ciklusok, valaki csinálhatna erről egy rendes felmérést.

Dehát süt a nap

2013.01.31. 09:50 - címkék: - 2 komment

Hm, tolerálná-e vajon a munkahelyem, ha most kimennék egy órát sétálni? Eleve otthon felejtettem a határidőnaplómat (legalábbis remélem, hogy otthon és nem máshol), így nem is biztos, hogy emlékszem a mai összes feladatomra. A múltkor pedig elvesztettem a munkahelyi kulcscsomómat egy teljes hétre, de aztán valahogy sajnos visszakerült hozzám.

Az újabb kutatások cáfolják azt a hiedelmet, hogy a patkánnyal ellentétben (akik vemhesen megokosodnak) az emberasszony elbutul és feledékennyé válik a terhesség hatására. Így sajnos nem foghatom a tüneteimet a terhességi demenciára, maradnak a freudi elméletek. Hogy tudniillik tudat alatt talán már egyáltalán nincs kedvem dolgozni.

Az élet arra való, hogy a jó dolgokat megízleld

2013.01.30. 20:46 - címkék: - 2 komment

Azt kell csinálni, hogy vesz az ember mirelit bogyósgyümölcsöt, intersparban pont le van árazva, és ebből nagyjából 10 dkg-t, valamint egy banánt, egy darab ananászt és némi gyümölcslevet beletesz a blenderbe (hétköznapi nevén automata turmixgép), és összeturmixolja. Ma találtam ki. Imádom. Nagyon finom, és szép is.

Mindez úgy kezdődött, hogy két nappal korábban Kislánnyal beszélgettünk a munkahelyünkön, arról, hogy vajon mikor jelenik meg a Fraktálherceg, meg hogy ő olvas valami könyvet, amiben egy személyiség egy egész farkasfalka, több testből áll, de egy elme és nagyon érdekes, meg hogy mindketten olvastunk Darvasi-novellákat és tetszett is nekünk, ugyanakkor a Virágzabálóktól félünk, talán nem is alaptalanul, meg hogy nekem poszttraumás stressz zavarom van a Sinistra-körzettől, elég, ha meglátok egy jégcsapot vagy egy madarat vagy egy havas tájat, egyből akaratom ellenére lepereg a szemem előtt úgy 5-6 borzalmas jelenet a könyvből, meg hogy hamarosan meg fog jelenni magyarul az Alexandra és a teremtés növendékeinek folytatása, amiről én nem is tudtam, hogy trilógia, de állítólag az; meg hogy ő látta a Nyomorultakat és meglepően tetszett neki, én meg este nézem a Lincoln-t, ami, mint kiderült, nem a vámpírvadászos Lincoln, hanem egy sima vámpírmentes történelmi filmdráma, még szerencse, hogy időben rájöttem és nem a film közben vártam a vámpírokat két és fél óra hosszat hiába, és akkor Kislány egyszer csak egészen váratlanul témát váltott és arról kezdett beszélni, hogy turmixokat készít otthon, például málnás-banánosat, botmixerrel, aminek előnye, hogy könnyű elmosni, hátránya, hogy a fagyasztott gyümölcsöt nem viszi és meg kell várni, míg kiolvad, így a múltkor is háromnegyed órát kellett várnia a turmixára, mondjuk addig legalább megsütötte a lazacot. Tud élni. Ráadásul kiderült, hogy ő nem is tejjel készíti a turmixot, mint mi közönséges emberek, hanem a banán és málna mellett még narancslé meg joghurt van benne, és esetleg méz is? Lehet, hogy a mézet már csak odaképzeltem.

Aztán este megnéztük a Lincoln-t, amiben Daniel Day-Lewis nagyon jó volt, karizmatikus meg minden, ezt leszámítva meg inkább vontatott volt, néhol felszínes, kissé hatásvadász és nem mindig kötött le. Gyanítom egyébként, hogy jobban bejön, ha az ember amerikai és a saját történelmének dicső korszakát idézi fel, mint így kívülállóként, de mindegy, egyszer meg lehetett nézni végülis, volt pár jó jelenet. Valahogy komoly filmnek nem volt elég komoly. De a lényegre térek, a MoM parkban néztük, ahol van egy smoothie- és gyümölcsléárus, drága és nagyon finom turmixok vannak, a nap fénypontja volt, az itallapon fel van sorolva az összes smoothie összes hozzávalója, és a csaj a szemed láttára állítja össze azokból, némi jéggel beleteszi az összetevőket egy automata turmixgépbe, ezer forint egy nyamvadt pohár, és aztán beültünk a filmre, és egy ponton egyszercsak megvilágosodtam és rájöttem, hogy basszus, én ilyet tudok csinálni otthon, minden van hozzá, kivéve fagyasztott bogyósgyümölcs-keverék.

Főleg a védőnőről

2013.01.28. 23:11 - címkék: - 1 komment

Voltam védőnőnél, igen praktikus módon heti egyetlen hétköznapon, 11-től 14 óráig rendel, úgyhogy amíg dolgozik az ember, addig szabadnap vagy elkéredzkedés. A védőnőt az ember nem választja, hanem területi illetékesség alapján tartozik hozzá, nekem pedig eltökélt szándékom volt, hogy a lehetőségekhez képest jó viszonyt fogok vele ápolni, egyrészt a gyerek 3 vagy 6 éves koráig (vagy amíg el nem költözünk) ki kell bírnunk egymást, másrészt mégiscsak ő a hozzáértő, ki tudja, mikor lesz szükségem a segítségére.

Természetesen totál különböző stílusú és vérmérsékletű emberek vagyunk, én higgadt vagyok és távolságtartó és nem szeretek idegenekkel jópofizni, ő meg az a típusú középkorú nő, aki melírt és rajzolt szemöldököt visel, nagyon hangosan nevet és sokat beszél, sőt, egyszer sötétebb kontúrceruzával volt körülrajzolva a szája. Mindig elmondja egy csomószor, hogy "székletre, vizeletre ügyelni", ami alatt nem tudom pontosan, mit értünk, mindenesetre ügyelek. A fő feladata, hogy különféle papírokat töltsön ki rólam, bejegyezzen a saját kiskönyvébe meg az én kiskönyvembe, eddig a 12. heti UH leletemet kérte el, hogy megtartsa, és legközelebb meg megint elkérte, és állította, hogy sose látta, az AFP eredményemet meg legalább háromszor beírta már ugyanabba a rubrikába egymás alá. Ez engem az elején kicsit bosszantott, de végülis tökmindegy, írogasson. És hát azzal sem lopta be magát a szívembe, hogy az ő mérlegén mindig 3-3,5 kg-mal vagyok több, mint bármelyik másikon. De legalább kedves, jószándékú, és minden alkalommal megjegyzi a bakancsom láttán, hogy minden kismamának ilyenben kellene járnia, milyen stabil, lapos sarkú, biztos nem is csúszik, meg vagyok dicsérve.

Hallgattunk magzati szívhangot is, amelynek során szóban forgó magzat mindvégig jól irányzott rúgásokkal a vizsgálófejet rugdosta. Ez ugyanaz a magzat, aki az UH-képeken szorosan keresztbe tett lábakkal és arca előtt keresztbe tett karokkal mutatkozik, vagy csak simán a fejét fogja, én nem tudom, kitől örökölte az ilyesmit.

So many books, so little time

2013.01.28. 21:10 - címkék: - 1 komment

Tíz éves (tíz!) Lobo olvasónaplója, és ennek kapcsán vendégeskedem ott egy vendégposzt erejéig Buda Béla: Az elme gyógyítása című könyvéről. És most ezzel kivételesen nem magamat szeretném fényezni, hanem az olvasónaplót, ami a legrégebbi könyves blog hazánkban, valamint a Buda Béla-könyvet, ami meg hiánypótló és gondolatébresztő és érdekes.

2013.01.28. 20:49 - címkék: - komment

Az egyik vitathatatlan előnye a terhességnek egyébként, hogy a munkahelyemen az eddigi nekem leggyakrabban feltett kérdés a harmadik helyre csúszott. Az elmúlt nagyjából négy évben naponta átlagosan ötször kérdezték meg tőlem nővérek, orvosok, betegek, hozzátartozók, titkárnők, asszisztensnők és egyebek, hogy "Szia, nem tudod, hol van a Filozófus?"- ugyanis neki van egy ilyen képessége, hogy nem tudod, hol van. Néha jobban tűrtem, néha ideKifejezetten szerettem, amikor szabin volt, mert az volt az egyetlen időszak, amikor tudtam érdemben válaszolni (ti. "Szabin.")

Most épp a "Fiú vagy lány?" és a "Meddig dolgozol?" fut holtversenyben. A nevét is meg szokták kérdezni, amit már elég régóta tudunk, de sajnos itt asszem nem árulhatom el, mert még a sajátomat sem árultam el, és akkor meg hogy nézne az ki.

Engem virággal dobáljanak, engem imádjanak

2013.01.28. 10:55 - címkék: - komment

Szóval az történt, hogy kiderült, hogy megszűnik a jó kis alkalmanként otthonvégezhető mellékállásom és vissza kell adnom nekik a laptopot is, és másnap meg kaptam egy emailt, hogy valaki benevezett a Nők Lapja Café bloggerversenyébe, aminek az a fődíja, hogy adnak egy laptopot, meg ha akarod, akkor otthonvégezhető munkát is. Hát mi ez, ha nem az univerzum segítő keze. Long story short, szavazhattok rám itt ezen a linken.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása