És jöttek az ünnepek

2013.12.30. 20:46 - címkék: Címkék: kaja lány emberek nyafogás - 6 komment

Sütöttem libacombot, megnéztük a World War Z-t*, sétáltunk, 39 éves lett a férjem, megnéztük az Elysiumot, főztem vöröslencse-krémlevest, meglátogattak anyósomék, sütöttem kolbászt, voltak itt a Medúzák, hoztak zsidózserbót, volt műsor, megdicsérték a rendkívül rosszul sikerült sütőtöklevesemet, a Lány is remekül bírta a vendégséget** és cuki volt, kaptam rozmaringos fürdősót ajándékba és lehangoló könyvet kölcsönbe, nyolc hónapos lett a Lány, egy milliméternyire kibújt egy darab foga***, megnéztük az Obliviont, sütöttem répatortát. 

*Engem ott vesztett el a film, amikor, vagyis ahogyan Jeruzsálem elesett. Én ismerek egy pár izraelit, azok nem ennyire mérhetetlenül amatőrök, ha hadviselésről van szó, hanem sokkal óvatosabbak és profibbak, még a civilek is. Sohasem fordulhatna ott elő ilyen nevetséges hiba. 

**Állítólag nyolc hónaposan már értik a beszédünket és emlékeznek, szóval ha háromévesen Orbán Viktor facebook-kommentelőiről fog mesélni, vagy arról, hogy Tarkovszkij hogyan rendezte volna meg a Star Warst, akkor majd ne csodálkozzunk. 

***Szeptemberben megmutatta a gyerekorvos, hogy nézzem csak meg, tapintható az ínye alatt a két kis fogcsíra, majd novemberben azt mondta a másik gyerekorvos, hogy azért nem alszik a Lány, mert jön az elülső két foga és 2-3 napon belül kinn lesznek. Ehhez képest december végén bújt ki egy foga egy picikét, namost húsz tejfogunk van és ha mindegyik három hónap alatt, hetekig tartó nyűglődés során bújik ki, az mekkora szívás, és egyáltalán, ez az egész fog-kérdés az evolúció szégyene. 

Szülinap, villanykörte

2013.12.22. 08:12 - címkék: Címkék: munka kaja lány pszichiátria nyafogás - 7 komment

Tegnap lettem 36 éves, sajnos a kis Lánynak épp nem volt túl jó napja (rosszul aludt nappal és éjjel is), de legalább sütött a nap és sétáltunk a hegyen és rendeltünk az internetről malacsültet birsalmával és ettem a konyakos meggyemből is. 

Meg eszembe jutott, hogy régen a villanykörtés vicceket szerettem, úgyhogy elolvastam párat, hát, van jobb is, rosszabb is. Tessék, itt vannak a szakmába vágóak: 

Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez? 
Nos, ön szerint mennyi szükséges?

Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez? 
Csak egy, de legalább huszonöt találkozás szükséges.

Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez? 
Kettő. Az egyik becsavarja, a másik fogja a faszt. Akarom mondani, a létrát.

Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez? 
Egy sem. A villanykörte majd kicseréli magát, ha készen áll.

All I wanna do is have a little fun before I die

2013.12.19. 18:57 - címkék: Címkék: nyafogás - 7 komment

Az előbb meg felhívott Charles és többek között azt mondta, mondjak neki egy viccet, és nem tudtam egyet sem; majd ezután fél óra hosszat gondolkodtam, és még úgy sem tudtam egyet sem; majd pedig leültem az internethez és csomót keresgéltem, elolvastam vagy ötvenet, és egyet sem találtam, amin akárcsak elmosolyodtam volna, és egyébként is mindet általános iskola óta ismertem. Én azt értem, hogy mai, rohanó világunkban már mém van meg animgif, de ennyire? Tényleg? Semmi? Nulla? Egyáltalán nincs már egy vicc sem? 

So many books, so little time

2013.12.19. 18:01 - címkék: Címkék: kultúra emberek - 1 komment

Hétköznap reggel, óbudai piac, az a rész, ahol az őstermelők árusítanak. Sárgarépát vásárolok egy ötvenöt év körüli, mellényes-csizmás férfiembertől, amikor arra jön hasonló korú és hasonlóképpen őstermelő-külsejű, bajszos ismerőse. Elhaladtában odaint emberünknek és a következő párbeszédet folytatják. 
Répaárus ember: - Na jó napot!
Bajszos ember (vigyorogva és enyhén palócos tájszólással): - Hát ma igen jó kedvem van! 
Répaárus ember: - Aztán miér'? 
Bajszos ember: - Végre találtam kiadót a könyvemnek! 

Munka, haj

2013.12.15. 08:04 - címkék: Címkék: munka lány nyafogás - komment

Eh, épp valamelyik nap akartam írni szellemesen, hogy idén önkísérletben teszteljük, megelőzi-e az alvásmegvonás a téli depressziót, de asszem nem. 

Ellenben levágattam a hajamat, és tetszik, utoljára a Sexy Scissors nevű helyen a thai ladyboy találta el ennyire, hogy mit szeretnék, csak mondjuk ő 15 perc alatt vágta le és nem egy óra alatt. Nem, ezt nem mondtam a fodrászomnak, bár lehet, értékelte volna. 

Voltam bent a munkahelyemen párszor, és hát mit mondjak, nem jött meg a kedvem, hogy visszamenjek. Legutóbb egy előadást tartani mentem be, pont egy olyan témából, amit utálok és egyáltalán semennyire sem érdekel, undorító szürke időben rosszkedvű emberekkel utaztam a bkv-n oda és vissza, és ott pedig valahogy pont olyan emberekkel futottam össze, akik nem kedvelnek engem, és ugyanazokkal a betegekkel, akik már tíz éve is ott nyomultak. Egy másik alkalommal meg a nővérek épp ezt a sztorit mesélték, csak az ő verziójukban a doktornőt is megverték a cigányok. Igen szerencsésnek érzem magam, amiért nem kell még eldöntenem, hogy visszamenjek-e vagy sem. Azért úgy alkalmanként kicsit dolgozom, mert tartok előadásokat, meg volt a fordítás, meg néha írok cikkeket, de ez épp elég most. Különösen, mivel a Lány alvása továbbra is kiszámíthatatlanul ingadozik az elfogadható és a rettenetes között. Mindemellett gyönyörűségesen cuki, hangosan nevet, négykézláb áll, kúszva-forogva közlekedik és kezdi bontani a lakást. Hát így állunk. 

Bérctetõt a fergeteg

2013.12.06. 13:57 - címkék: Címkék: nyafogás bányászat Sopron - 14 komment

A bányászati múzeumról meg két okból akartam írni, először is, mert épp megint megszűnés fenyegeti pénzhiány miatt*, másodszor pedig azért, mert IKL látatlanban leszólta. Merthogy őt nem érdekli a bauxit meg a fejlámpa. És tulajdonképpen meg is értem és nem hibáztatom**, mert mi más lenne egy kisváros bányászati múzeumában, mint két kőtömb, egy csille, meg egy vagy két fejlámpa.

Hát mindenféle más.

Az ugyanis nem úgy volt, hogy engem érdekelt a bányászat, aztán elmentem a múzeumba, hanem fordítva: egyszer, pár évtizeddel ezelőtt elmentem a múzeumba (nagyjából azért, mert nyár volt, unatkoztam, és a nagymamám ott volt teremőr), és ott lézengtem, és lassan rájöttem, hogy basszus, ez nagyon érdekes. Maga a múzeum is nagyon érdekes: egy belső udvarral rendelkező épület több szintjén és udvarán terül el, van benne bauxit is, meg még pár száz ásvány, emellett festmények, dísztárgyak, ruhák, és természetesen munkaeszközök a bányászat történetének különböző korszakaiból. A különböző korszakok nagyjából attól a pillanattól kezdve, amikor az ősember rájött, hogy a föld alatt hasznos cuccok vannak, napjainkig értendő. Az ásványkincseket ezalatt a pár ezer év alatt igen változatos módokon próbálta kiszedni a korabeli ember a föld alól, eleinte ásóval, vésővel, kalapáccsal. Nagy dobás volt az ék felfedezése, aztán a keréké, a lovakról is kiderült, hogy szívesen (?) lemennek a bányába és kihozzák onnan a szenet. Természetesen nem minden bányába kell lemenni, attól függően, hogy mit bányászunk, a mélyművelésen kívül létezik külszíni fejtés, olajfúrás és mélytengeri bányászat is, amely utóbbi helyen sem vesszük hasznát lónak. A csilléknek kereke lett, aztán valaki kitalálta, hogy ha billenős, akkor könnyebb kiönteni belőle a szenet és nem kell annyit lapátolni, aztán hogy mehet sínen is. A bányában gyakran talajvíz van, ezt ki kell szivattyúzni, okos mérnökök generációi találtak fel egyre jobb szivattyúkat. Brennbergbányán megvan még a gőzgépes szállítóakna szivattyúháza, 1840-ben ugyanis az országban először itt használtak gőzerőt a szállításhoz. Jelenleg egy, a központinál nagyságrendekkel kisebb, de klassz bányászmúzeum van benne.

A bányászat története: az emberi értelem története. Ahogy az őskortól a középkoron keresztül sorra fedezték fel, hogy többféle anyag is van a föld alatt, és melyiket hogyan kell kivenni. A viaszmécsesekből olajmécsesek lettek, abból benzinlámpa. A vödörből vízikerék, lóhajtotta kerék, gőzgép, elektromos gépek. Az emberek egyre jobb dolgokat találtak fel, és úgy tűnik, a bányában dolgozók között mindig voltak okos és elkötelezett újítók. 

A mélyműveléses bányászat a sok technikai fejlődés ellenére / mellett is általában szar meló, állandóan a természet erői fenyegetnek, leomlik, berobban, sujtólég, plusz attól függően, mit bányászol, rakódik le por a tüdőben, esetleg ha Brennbergben bányász az ember, akkor elkaphat egy, a trópusokon kívül csak itt honos és igen egzotikus féregfertőzést is (lásd itt). És akkor van az embereknek ez a tulajdonsága, hogy ha maguknál jóval nagyobb ellenféllel találkoznak, akkor azt tisztelik, és összefognak. A bányászokon kívül csak a tengerészet történetében ismerem ugyanezt a jelenséget: a bányát ugyanúgy tisztelik, ahogy azok a tengert. A bányászok voltak az elsők, akik önsegélyező egyesületeket alkottak: mindenki belerakta a fizuja egy részét a bányászládába, és abból adtak az öregeknek meg a betegeknek (ma társadalombiztosításnak hívjuk ugyanezt). A bányászat története nem csupán az emberi értelemé, hanem még ráadásul azt az illúziót kelti, hogy az ember szolidáris lény.

A soproni bányászati múzeumban az üveg mögött kiállított tárgyak mellett van egy csomó kis modell, emelők, fúrók, szállítóberendezések, amiken elforgathatunk egy kart és akkor működnek (gyerekek is szeretik ezeket, de szerintem is tök jó); meg van berendezett bányarészlet meg bányászlakás; meg a kommunizmus idejéből egy csomó viccesen retró dísztárgy, plakát, piros telefon. A ruhákról már beszéltem? Ruhák is vannak, mármint munkaruhák, bányamentő készülék is (az olyan, mint egy szkafander, csak kevésbé megbízhatónak látszik), meg ünneplő ruhák. Rengeteg fotó, délceg, ifjú, jóképű, meg megfáradt, öreg bányászokról, meg nagybajszú bányamérnök-feltalálókról, meg asszonyaikról. Ilyesmik. A kiállítási tevékenységén túl a múzeum nagy hangsúlyt fektet a múzeumpedagógiára, és tudományos kutatásokra, melyek  bányászati múltunk kevéssé ismert tényeit tárják fel. Uraim, ha többet szeretnének tudni a múzeumról, kérem, kövessenek. Esetleg ide

*A Központi Bányászati Múzeum Alapítványnak korábban a kultúráért felelős mindenkori tárca a költségvetési helyzete függvényében biztosította a támogatást, de ez az elmúlt években több mint 90 %-kkal csökkent, így már tavaly is majdnem be kellett zárni, idén viszont már lehet, hogy tényleg be kell, és akkor az a sok jó cucc, amiről itt írok, megy a raktárba. A támogatás nem azért szükséges, mert kevés a látogató, ugyanis a látogató sok, csak nem úgy van kitalálva a rendszer, hogy a komplett múzeum működését, fenntartását, a kutatásokat, programokat a 700 Ft-os belépőjegyekből fedezzék, abból kb. elemet lehetne venni az audio guide-ba. 

**Na jó, egy kicsit. 

Anya koffeinmentes kávéja vagyok

2013.12.05. 13:32 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 7 komment

Két teljesen más dologról akartam írni, a bányászati múzeumról meg a férfi-nő egyenlőségről, de ezekről majd később. Viszont elárulom, mi a legnagyobb hazugság, amit a gyermekvállalásról valaha hallottam: az a kérdés, hogy "és, átalussza már az éjszakát?" A kérdésben nem az "átalussza" vagy az "éjszakát" a probléma, hanem a már. Ugye, az ember azt gondolná ezek alapján, hogy a baba éjszakájának keresztülalvása lineáris, előrehaladó folyamat. Ugye? A kérdésből adódik a következtetés, hogy eleinte még nem alussza át, aztán meg már igen. 

Hát ez nem így van. Csomó embert ismerek, akinek jó alvó babája rossz alvóvá vált és fordítva és aztán megint. 

Saját példám is van rá, a Lány személyében, aki fondorlattal beetetett és jó alvó volt mintegy féléves koráig (egyszer vagy max kétszer ébredt enni és egyből vissza is aludt), megvárta, amíg megszeretem és már tuti nem viszem vissza és adom vissza az őt világra segítő szülésznek, hogy csináljon vele, amit akar, majd elromlott. Aztán megjavult. Aztán egy kicsit romlott. Majd egy kicsit javult. A gyerekorvos azt mondta két hete, hogy a foga jön, egy-két nap és kinn lesz. Aztán aludt hat órát egyben. Aztán negyvenpercenként felébredt. Azóta sincs foga. Frontok jönnek-mennek, egyik nap túl sok inger éri a babát, a másik nap túl kevés, egyik nap sokat van friss levegőn, és a férjem kinn alszik a nappaliban, mert korán kel, másik nap ki sem viszem és a férjem benn horkol. A baba mindenféle szabályszerűségtől mentesen néha viszonylag jól alszik (de sose olyan jól, mint háromhónapos korában), néha meg rosszul. Nincs olyan, hogy már valahogyan alszik. Olyan van, hogy ma éppen valahogyan alszik.

Meglátásom szerint a baba alvása soktényezős, nonlineáris dinamikus rendszer, mint az időjárás vagy a pszichoterápiás folyamat: bizonyos szabályszerűségek leírhatók, ugyanakkor komplett intézetek, mérőműszerek és kommunikáció-elemzők sem tudják egzaktul megjósolni, hogy pontosan mi fog történni. Nekem sokat segítene, ha mégis meg lehetne jósolni, mivel a legrosszabbul a kiszámíthatatlanságot viselem. Legalább egy pár napra előre viszonylag pontosabban, hosszú távra pedig a várható trendeket. Úgyhogy ha valaki tudja a képletet, amibe beletáplálhatom a baba nemét és életkorát, a légköri nyomást, a szobalevegő hőmérsékletét és páratartalmát, a fogíny alatt tapintható fogcsírák számát és méretét, a baba aznap elfogyasztott ételmennyiségét, anya aznapi étrendjét és koffeinfogyasztását, azt, hogy aznap hány emberrel találkozott a baba és azok mennyit kommunikáltak vele, mennyit voltunk friss levegőn, hány órát töltött hordozókendőben vagy más eszközben testközelben és mennyit játszószőnyegére vagy máshova letéve, milyen évszak van és épp mikor megy le és kel fel a nap, mennyire van sötét a szobában, mennyit forgolódunk a férjemmel és milyen decibelen nyikorog az ágyunk, valamint egy, a babára jellemző állandót (mivel Minden Baba Más), és a végén ez kidobja nekem, hogy aznap éjszaka mire számíthatok, az nagyon sokat segítene, köszönöm.  

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása