Nem tudni mi van, mi van a fejében

2013.06.04. 08:13 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 40 komment

Emlékeztek, amikor azt írtam, hogy a baba kis hangjaiból meg testbeszédéből rá lehet jönni, hogy mit akar? (Az előző bejegyzésben). Hübrisz. 

Nem lehet rájönni. Van a Suttogóban még egy táblázat is pedig, a testbeszédről, hogy könnyebben el tudd dönteni, most éhes-e a baba vagy fáradt vagy a hasa fáj, hát ez a baba folyton kevert jelzéseket ad és legtöbbször újabban fogalmam sincs, mi baja. Persze, lehet, hogy ez nem engem minősít és sokszor neki sincs fogalma. Mindenesetre tegnap például nem fájt a hasa szerintem, legalábbis nem nagyon (ahhoz van egy jellegzetes testbeszéd), mégis minden kaja után egyből nyűgösködni kezdett, esetleg picit aludt, aztán sírva felébredt, de amikor (2,5-3 óra elteltével) megetettem, akkor mégse tűnt igazán éhesnek, vagy elaludt közben, de amikor levettem, egyből felébredt és sírt tovább, és mégsem töltheti az egész napot mellbimbóval a szájában (én legalábbis nem ezt az iskolát követem), majd este sírt vagy három órát torkaszakadtából, de komolyan csodálkoztam, hogy egyik szomszéd sem kopogott át. Éjszaka meg aludt, mint a kisangyal. Nem látszott betegnek, remélem, nem is lesz az. Igen, eszembe jutott, hogy hívjam az ügyeletet, de aztán nem hívtam. Ezek a lehetséges okok, fogalmam sincs, melyik volt vele az utóbbi két napban, bármelyik, vagy csak az időjárás borította ki. Nem, éhes nem volt, mert este próbáltunk adni neki cumisüvegből tartalék tejet, de nem kérte.   

Van az, amikor álmos, de nem tud elaludni, és akkor egyre nyűgösebb lesz, és a végén már sír, és akkor már azért nem tud elaludni, erre is mindenféléket javasolnak a könyvek és az ismerősök, amiket mind csinálok. Néha beválik a hasra teszem és simizem, néha nem. Néha beválik a babakocsis séta, néha nem. Néha beválik a kendő, néha nem. Néha beválik a vállon sétáltatás, néha nem. Néha beválik a bebugyolálás, néha nem. Csomószor semmi. A babánál kiszámíthatatlanabb Lányt én még nem láttam, komolyan. 

Csomóan azzal biztatnak, hogy majd 2-3-4 hónapos korában könnyebb lesz, mert legalább a hasfájás elmúlik, meg könnyebb lesz értelmezni a jelzéseit, erre csak azt akarom mondani, hogy ha ez nem így van, akkor inkább most szóljatok, nekem hatalmas megrázkódtatás volt az egyetemen, amikor mindenki azzal traktált, hogy csak az első két év nehéz, ha az ember túl van a másodéves szigorlatokon, onnantól már lazaság, és nekem az első két év nem volt annyira nehéz, a harmadév viszont sokkolt azzal, hogy ott a patológia, kórélettan, mikrobiológia, meg még nem emlékszem, mik, és legalább olyan nehezek, mint a másodév, vagy nehezebbek, de komolyan egy évig nem hevertem ki azt a csalódást. Szóval ha nem lesz könnyebb, akkor inkább jobb, ha már most tudom. 

Különben eléggé szégyellem is magam, mert nagyjából az összes ismerősömnek sokkal nehezebb szülése volt, vagy császár, és beteg volt vagy beteg lett a babája vagy ikrei születtek vagy egyszobás lakásban laknak és egész éjszaka nem alszik a gyerek vagy a segítségül kiszemelt anyukának pont eltört a lába, szóval elég gáz, hogy én egy jól felszerelt kétszobás lakásban, a nyugati világ összes vívmányait élvezne (mint például eldobható pelenka, meg lehet fűteni a légkondival), egy végtelenül türelmes férjjel, két szívesen segítő nagymamával, szerető barátokkal körülvéve, egy darab egészséges, éjszaka többnyire alvó leánycsecsemővel is ilyen nehezen tudok megbirkózni. És most nem arra gondolok, hogy maradandó kárt teszek benne a nem megfelelő nevelési módszeremmel vagy ilyesmi, hanem hogy szeretnék normálisan enni néha, nem pedig úgy, hogy mire megmelegszik a mikróban a rendelt kaja, addigra pont felébred az amúgy öt perce alvó baba és sír. Persze, sírhatna az ágyában, amíg megeszem, de az egyrészt nem nyugis evés, másrészt nem akarom félórákat az ágyában sírni hagyni, mert az sok szempontból előnytelen, meg úgyse bírom ki. 

Meg még azt akartam mondani, hogy nagyon haragszom a Suttogóra*, mert elhitette velem, hogy a babák minden etetés után alszanak, meg hogy a kismama minden délután 3 órát alhat, meg hogy van olyan, hogy ha a kiságyában sír, akkor felveszed, megnyugtatod és visszateszed, és következetesen kell nevelni, ami nem is annyira nehéz, és ha te ötletszerűen nevelsz és néha a karodban alszik el, néha az ágyában, néha meg a kendőben, akkor összezavarod a babát és az hiba és az rossz neki, valamint, hogy ha eléggé odafigyelsz, akkor mindig ki lehet találni, miért sír, és nyilván ha nem tudod, akkor nem figyelsz eléggé és béna vagy; és nagyon haragszom a kötődőnevelős könyvekre is, mert elhitették velem, hogy mindenre gyógyír az igény szerint szoptatás, ágyadban altatás és kendőben hordozás, és hogy halandó emberek arra képesek, hogy évekig nem alszanak, mert vagy szoptatnak, vagy hordoznak, és ha te nem vagy képes, akkor béna vagy és az hiba és az rossz neki. Hát mindegy, nyilván arról írnak rengeteg könyvet, ami az életben nehezen megy, nincs rá igazi jó megoldás és mindenkinek magának kell megszenvednie, hogy megtalálja azt a módszert, ami neki beválik, és még a százezer könyv dacára sincs rá garancia, hogy megtalálod. De most komolyan, miből van a legtöbb egy könyvesboltban, babás-gyereknevelős könyvek, párkapcsolatról szóló pszichológia meg önsegítő könyvek, valamint diétás könyvek, ez a három terület, amivel nehezen bírunk, onnan lehet tudni, hogy mindegyikről van Csernus-könyv. Ha jól tudom, Szendi Gábor még tartozik egy csecsemős könyvvel, a Feldmár meg egy diétással, remélem, már dolgoznak rajta. 

*Mindazonáltal nem utasítanám vissza, ha most pár napra ide akarna költözni Tracy Hoggs és csodával határos módon minden helyzetet megoldana, mint a könyvében. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása