És még azt is mondta az egyik nővér a pszichiátrián, hogy ő olvasta, hogy évente 1072-szer kell sírni (asszem. ezervalamennyi volt, a pontos számra nem esküszöm). Nem emlékezett, hol olvasta, ilyen ezoterikusfilozófia-szakirodalomban szokott elmélyedni, gondolom, valahol ott. Mondtam neki, hogy dehát basszus, az napi 2-3 sírás, de azt mondta, igen, nem tévedés, napi 2-3-szor kell sírni, mert az megtisztítja a lelket.
Én naponta átlagosan 8-10-szer nevetek hangosan, és legszarabb időszakaimban se sírtam hetente-kéthetente egynél többször, és látjátok, hova vezet ez, egyre többet dolgozom, egyre kevesebb pénzem van, egyre boldogtalanabb vagyok emiatt. A sok röhögés, az lesz a vesztem, tutira. A múltkor már majdnem sírtam a munkahelyemen, amikor kiderült, hogy hányan fogunk dolgozni nyáron az osztályon, de nem vitt rá a lélek sajnos, pedig kíváncsi lettem volna a hatékonyságára. Ültem ott négy kollégával körülvéve, és lepörgettem magamban, hogy elkezdek sírni, zsepi van nálam, ezek majd döbbenten néznek, jó, valamit mondanak a nyári beosztásra, majd elkezdenek azon agyalni, hogy vajon az isoldénak mi baja van, soha nem szokott ilyen lenni, biztos valami Magánéleti Probléma, és két nap múlva attól fog zengeni a ház, hogy csal a férjem, ezért elkezdtem inni és nyugtatózni, amitől meg elvetéltem*, és akkor úgy döntöttem, ennyit nem ér meg nekem az ügy.
*Nem vagyok terhes, csak azt is szokták pletykálni.
Személyzet, én, pszichiátria, nővérszoba, tegnap (április 29.) ebédidő táján.
Nővér: - A fiam meg jelentkezett karateversenyre, az a baj, azok mindig egész naposak, csomót kell várni, mire sorra kerül, és addig ott kell ülni, nézni a többieket.
Takarítónő: - (nem értem, mit mond, mert hangos a kávéfőző)
Nővér: - Azt hiszem, délelőtt 11-kor kezdődik.
Takarítónő: - Akkor az már megy is, el is kezdték, már fél 12. Biztos nagyon izgalmas pedig, jó lenne látni.
Nővér: - Ja, meg nagyon érdekesek a ruhák is.
isolde: - Azok egyformák, nem?
Nővér: - De azok a szép egyenruhák!
Takarítónő: - Meg azok a szép lovak, a felvonulás!
isolde (lovak?)
Nővér: - Gondolom, fél London le van zárva miatta.
isolde (kissé zavarodottan): - Még a fiad karateversenyéről beszélgetünk?
Meg még attól vagyok kiborulva, hogy akarok venni egy biciklit, már csomót nézegettem, úgy harminc és hatvanezer között vannak azok, amilyet én akarok, erre ír egy levelet a Magyar Orvosi Kamara, hogy azonnal küldjek pénzt. Az úgy volt, hogy két éve vagy mikor írtak, hogy már nem kötelező tagnak lenni, de ha mégis szeretnél, küldd vissza kitöltve az alábbi nyilatkozatot, én nem küldtem vissza, ebből azt gondoltam, már nem vagyok tag. Azért küldtek továbbra is csekkeket, amiket elegánsan negáltam, ezt talán nem kellett volna. Aztán küldtek egy levelet, hogy ha nem fizetem be a csekkeket, nem lehetek tag. Gondoltam, jó, végre megszűnik. Erre most, hogy kötelező visszalépni, azonnal fizessem be az elmúlt évek elmaradt tagdíját. Kolléganőm hasonló cipőben jár, neki a férje jogász, utánajártak, és neki is csak annyit sikerült elintéznie, hogy külön eljárás nélkül befizethesse, de be kellett fizetnie. Ha nem lépsz be jövő hónapig, akkor nem praktizálhatsz orvosként többé.
Mondjuk bosszúból beléphetek inkább a brit orvosi kamarába, vagy nem lépek be és nem praktizálok többet orvosként, úgy kell nektek, vagy írok a Magyar Orvosi Kamarának, hogy oké, én odaadom nektek a 37 ezer forintot, de akkor cserébe legalább küldjetek egy biciklit. Női trekking, 18" vagy 55-ös vázméret. Jó állapotú használtat is elfogadok.
Két nappal a határidő után kezdem el megírni a tananyagfejezetet, sírni kezdek a Volt fesztivál-videón* és fizikai erőben magasan lealáz egy anorexiás lány.
De vannak terveim.
(*Ezt vajon így kell írni?**)
(**dB kinézte a helyesírási szabályzatból és azt mondja, "Volt fesztivál videó".)