Sajnos az uborka (amit végül dB vett nekünk Bécsben a piacon, bizony, kedveseim, Bécsből hozatom a sósuborkát) elfogyott, mire a vodkához értünk, de azért megfelelően keleteurópai volt a hangulat, kiderült, hogy hatnál több ember is elfér a konyhánkban és Lucia kiválóan passzol a tűzhely és a polc közötti kis mélyedésbe. Megnéztük a grúz filmet, ami úgy kezdődik, hogy Vova hazaér a melóból, de az asszony leküldi kenyérért, majd őt meg egy járókelőt leszólít egy másik galaxisból jött ember, véletlenül megnyomnak egy gombot a kezében tartott furcsa eszközön, és ettől a Pluke bolygón találják magukat, ami egyáltalán nem rázza meg őket, hanem egykedvűen tudomásul veszik. A bolygó egy hatalmas sivatag, amelyben rozzant emberek közlekednek rozsdás repülő vasakkal és társadalmi berendezkedésük van, amely szatirikus tükröt állít a sajátunk elé.
Később kinekteztünk, meg felkopogott az alsó szomszéd, meg kiderült, hogy a mr.a nagyjából mindenkit ver mozis trivia játékban, vagy jól tippel, és amikor azt hittük, hogy elfogyott a vodka, akkor kiderült, hogy az L. mindig tart magánál fél üveg Nemiroffot arra az esetre, ha befagyna a szélvédő.
Mondjuk amikor sétáltam hazafelé a napfényben, két kézzel magamhoz ölelve cipeltem a kölcsönkapott csillivilli kávégépet és a fülhallgatómban Tori Amos épp azt énekelte, hogy all I ever wanted, all I ever needed is here in my arms, akkor azért kicsit megálltam röhögni.
Néha az emberek azt csinálják, amit mondok, máskor meg nem, és ez kizárólag attól függ, hogy rajtam van-e a szemüvegem. Szuperfegyver. Elképesztő. Valamint még az történt, hogy nem megyünk Amerikába egy évre, bár szerettünk volna. Azért ne essünk kétségbe, leszek még Kaliforniában housewife. Vagy más. Vagy Brennbergbányán. Figyeljetek csak.
Ez a kétezredik bejegyzés ebben a blogban.