Azért amikor interjúzom a következő mellékállásomra, és a (külföldi) csávó megkér, hogy mondjak pár szót a background-omról, és elmondom, hogy ja, hát van ez a kórházi munkám, meg néha ügyelek, meg van két szakvizsgám, meg a PhD-m, meg a magánrendelésem, és szeretnék azért még pluszban önöknél némi rabszolgamunkát végezni pénzért, akkor egy kicsit tartok tőle, hogy pofán röhög. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből.
És akkor azon gondolkodtam, minek öltözzek be lucia halloween-bulijára, vagyis mi olyannak, ami szexi és/vagy ijesztő és amihez nem gáz, ha karikás a szemem, ideges, fáradt, gondterhelt és nyúzott vagyok, aztán kitaláltam azt a jelmezt, amihez direkt előnyös.
És amikor az előadó befejezte az előadást, akkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy a hozzászólásoknál felszólalok és azt mondom, hogy köszönjük még egyszer az izgalmas és gondolatébresztő előadást, és mondott egy nagyon fontos dolgot, amit szeretnék külön kiemelni, nehogy elkerülje a kollégák figyelmét - itt a hallgatóság felé fordulok, szúrós, átható tekintettel rájuk nézek és szótagolva folytatom - hogy "ha utáljuk egymást, akkor nem tudunk másokon segíteni".
Húgom: - Ma úgy döntöttem, felmondok.
isolde: - Jé, én is pont ma gondoltam, hogy felmondok.
Húgom (röhögve): - Ja, persze, és mit fogsz csinálni, tujákat pakolsz?