Hát szóval efféle nyűglődés, meg meleg van, meg túl halk az új mp3 lejátszóm, "a szemközti néni odaszoktatja a galambokat a gangra", aztán van az a pont, amikor már nem hiányzik az írás, és nem "szöveg az egész világ és szó benne minden férfi és nő", és nem hiányzik annyira, és akkor úgy döntök, hogy visszateszem az eddigieket, aztán, nem tudom, lesz valami. Jól esik ez a szünet, van az az érzésem, hogy egy gonddal kevesebb, ugyanakkor az az érzésem is van, hogy jogom van blogot írni, ha szeretnék, valamint hogy eltúlzom ezt az egész problémát. Nem a bloggerkedéssel van problémám, csak ez jól leképezi azt, amivel.
Vagy mittudomén. Majd írok, vagy nem, vagy meglátjuk.