Ittlétünk 3. napján Kanchanaburiban vagyunk, úszkálunk az Erawan vízesés türkizkék vizében, meg megnézzük a Thaiföld-Burma vasútvonal maradványait (amit a japánok építtettek hadifoglyokkal a II. vh-ban es a Híd a Kwai folyón c. film szól róla). A 4. napon visszamegyünk a tigrises helyre, és kifejlett meg adoleszcens tigriseket taperolunk es csinálunk róluk ezer képet. Kicsit turistásabb, üzletiesebb lett a hely a négy évvel ezelőtthöz képest, kár.
Az 5. napon reggel fogat mosok a krabi-i személyhajó-kikötő mosdójában egy 12 órás buszutat követően, és azon gondolkodom, hogy ha sok pénzem lenne, akkor repülővel jöttünk volna le Délre, és akkor nem lennének olyan élményeim, hogy 12 órás buszutat követően fogat mosok a krabi-i személyhajó-kikötő mosdójában, ami pedig végtére is kaland. Átjövünk Ko Phi Phi-re, Ko Phi Phi pedig lenyűgöző és gyönyörű és maga a paradicsom, sajnos elég drága úgyhogy nagyon sokáig nem maradhatunk itt. (Na jó, mondjuk az "elég drága" alatt azt kell érteni, hogy az Indiai-óceánra néző tágas bungalónk kb. annyiba kerül egy éjszakára, mint egy napijegy a Magyar Pszichiátriai Társaság éves Vandorgyűlésére. Persze, az is igen élvezetes program.)
Alszom a teraszom egész nap. Este ülünk a parton nyugágyban, koktélokat iszunk, nézzük a csillagokat, meg elemlámpával abúzálom a homokban szaladgáló kis rákokat és már nem is gondolok minden percben a munkahelyemre.
A 6. nap begyalogolunk a városba egy ösvényen ilyen dzsungelen keresztül egy hegyen át, aminek a tetejéről olyan a kilátás, hogy az már komolyan tényleg minden határon túlmegy. Ezúton köszönjük Charlesnek, hogy rádumált, hogy Phanghan előtt jöjjünk ide is.
A 7. napon átmegyünk Ko Phi Phi Leh-re, de az csak holnap lesz.
Megis Kanchanaburiba jottunk, egy a Kwai folyon uszo bungaloban lakunk, van egy nagyon pici thai cica is, es az elobb egy aprocska, kizarolag thai-ul beszelo neni masfel ora hosszat kulonfele modokon bantalmazott masszazs cimen. Holnap valami vizesesben fogunk furodni, de most mennem kell, mert tul sok itt a szunyog.