Július 11. péntek: Goldfrapp a Balaton Sound-on.
De mire próbál vajon figyelmeztetni engem a Karma/az Őrangyalom/a Tudattalanom (nem kívánt törlendő), amikor szombat délelőtt az új Portishead-album zenei aláfestése mellett észlelem, hogy elindítottam ugyan a mosást, de az elfolyócső végét nem tettem bele a kádba, ezért épp habos lé folyik ki a fürdőszobából az előszobába, és amikor már nagyjából a kétharmadát feltöröltem és egy vödörbe csavartam, akkor jobb lábammal kecsesen felrúgom a vízzel teli vödröt, az előszobába öntve annak teljes tartalmát, és amikor újra feltöröltem az egészet és felegyenesedek, hogy vinném kiönteni, akkor beverem a fejem az előszobaszekrény ajtajába, amit akkor hagytam nyitva, amikor elővettem a rongyot, és miután anyáztam, feltöröltem, kiöntöttem és kezet mosnék, nem veszem észre, hogy előzőleg zuhanyra állítva hagytam a csapot, ezért hiába tartom alá a kis kezemet, nem jön víz, ehelyett szanaszét spriccelve leugrik a helyéről a zuhanyzófej és vadul összevissza vizez engem ruhástul plusz a feltörölt fürdőszobát, és mindehhez még mindig Beth Gibbons énekel?
Biztos valami vízzel kapcsolatos.
Hazafelé a villamoson egy nőnek nem volt bérlete, illetve, lejárt bérlete volt, én csak arra kaptam fel a fejem, hogy a nő száll le, a kedves utasok pedig, és nem egy, hanem több, független kedves utas habzó szájjal üvöltenek utána olyanokat, hogy "Mocskos ingyenélő!!" meg "Mit képzelsz magadról, lógós szar!". Nem rasztahajú hajléktalan roma krisnás punk volt vagy bármely más előítéletnek örvendő kisebbség, hanem átlagos, rendezett, harmincöt körüli fehér nő. Komolyan egész félelmetes lincshangulat volt.
Vidéken akarok fogok élni.
Ma például be akartam festetni a szempillámat valamelyik pláza kozmetikájában, és sehol se fértem be (ez egy ötperces művelet), csak időpontot tudtak volna adni. Méghogy a fővárosban ígymegúgy könnyebben elérhető minden. Sopronban már rég be lenne festve a szempillám.
Valamelyik nap ebédnél meg kifejtette a Kollégám*, hogy egyre több a szorongó ember, és milyen durva már, hogy kb manapság mindenki szorong. Szerinte ez legalábbis részben azért van, mert gondoljunk csak bele, régen az emberek egyáltalán nem találkoztak idegenekkel. Leélték az életüket egy faluban, ahová nagynéha elvetődtek vándorok, de sok idegen embert egyszerre csak egyetlen szituációban láttak: háborúban.
Manapság pedig egy nagyobbfajta városban több idegent látsz reggel a munkába menet, mint középkori őseink egy évtized alatt. Túl sok idegent látunk, és mivel agyunknak még nem volt ideje átállni a modern városi létre, a "túl sok idegen" fenyegetettséget jelent.
Amúgy pedig: valóban azt jelent. Sok ismeretlen arc között ugye nagyobb az esélye annak, hogy valamelyik kirabol minket vagy megfertőz tbc-vel vagy náthával vagy anarchista öngyilkos merénylő vagy letaperol vagy akármi. Teljesen bejön nekem egyébként az elmélet, részemről megvilágosodtam, hogy hát persze, nem azért utálom Pestet, mert koszos vagy kutyaszaros vagy össze van graffitizve vagy mittudoménmi, hanem mert túl sok idegennel találkozom nap mint nap. Persze, ezt eddig is tudtam, csak nem volt hozzá ilyen szép evolúciós kontextus.
*Az elnevezés onnan ered, hogy a Kollégám volt az előző blogomban "A Kollégám", kb az első férfikolléga volt, akivel megismerkedtem, és mivel akkor jöttem ki az egyetemről és kezdtem dolgozni, viccesen túlzóan felnőttesnek találtam, hogy csopitársaim helyett már kolegáim vannak. De már elmúlt.
A Rezidensem* részletesen ecseteli egy pszichotikus beteg szerteágazó, bizarr és többnyire összefüggéstelen téveszméit.
isolde: - Te, szerinted nem lesz ettől valami bajunk? Hogy ennyi hülyeséget hallgatunk?
Rezidens: - Szerintem nem. Max remek filmötleteket kapunk, mondjuk filmrendező leszek, te meg író, és majd mi leszünk a meghívott vendégek az Ybl-klubban.
isolde: - De mit fogok felvenni? Mit kell oda felvenni, kosztümöt?
Rezidens: - Dehogyis, amit akarsz, nem fog számítani, hisz mi leszünk a meghívott híresség, mondjuk Tim Burton meg Vavyan Fable. Simán felvehetek fekete szmájlis pólót vagy öltözhetek Ollókezű Edwardnak. És majd mesélhetsz azokról az évekről, amikor a pszichiátrián dolgoztál.
How cool is that. Ámbár kétlem, hogy Vavyan Fable-t meghívnák az Ybl-klubba.
*Az elnevezés onnan ered, hogy tavaly a Főnököm egy csomószor elmondta nekem mintegy biztatásképpen, hogy "októbertől neked is lesz saját rezidensed". Ami olyasvalakinek (nekem), aki az összes Scrubs-évadot többször is látta, elég viccesen hangzik.
Nincs kedvem manapság írni ezt a blogot, addig hallgassatok zenét, ez volt a kedvenc számom 1997-ben. A This fire c. Paula Cole-albumon van, ami elég mérges/zaklatott és energikus zene. Jó, a Cowboys pont nem egy annyira mérges szám, viszont klassz a szövege szerintem. We finally sold the Chevy when we had another baby and you took that job in Tennessee. Paula azóta egyébként lenyugodott vagy megtért vagy nem tudom, mit csinált, mindenesetre ma már csak szép, nyugodt, kellemes dalokat énekel, sajnos. Vagy neki gondolom nem sajnos.
Oh you get me ready in your 56 chevy
Why don't we go sit down in the shade
Take shelter on my front porch
The dandylion sun scorching,
Like a glass of cold lemonade
I will do the laundry if you pay all the bills
Where is my John Wayne
Where is my prairie son
Where is my happy ending
Where have all the cowboys gone