Pszichoterapeutaképzésen ma olyan témák röpdöstek alacsonyan, mint pl. internetfüggés (Egy kolléga: - És képzeljétek, már vannak ilyen "sorozatfüggők" is!). Blogfüggőség mondjuk még nem került szóba hálaistennek, bár remekül szórakoztam volna. Ellenben szerintem lehet, hogy kicsit gáz azért, hogy generációm pszichoterapeutajelöltjeinek halvány fogalmuk sincs arról, hogy az úgynevezett "internetfüggőség" az úgy kábé micsoda. Vagy nem tudom, hogy gáz-e. Egyáltalán, mi van, ha valaki maga is tegyük fel úgy érzi, hogy túl sokat WoWozik*, elhanyagolva miatta munkáját / tanulmányait / párkapcsolatát / szobanövényeit (nemkívánt rész törlendő), és mondjuk, tegyük fel, úgy gondolja, hogy ezzel a problémával pszichológushoz fordul? Jó, ez talán nem gyakori, akkor tegyük fel, fenti problémával édesanyukája pszichológushoz hurcolja, és ő hagyja magát, olyan már biztos van.
Akkor, gondolom, ha jó pszichológusról van szó, az ráérez, hogy a probléma csupán az, hogy olyasvalamivel tölt a delikvens túl sok időt, amivel nem szeretne túl sok időt tölteni, most az mindegy, hogy épp vásárlás vagy sorozatok vagy net vagy lóverseny vagy akármi. Ezen el lehet indulni, és lehet, hogy a terápia egyáltalán nem igényli, hogy a terapeutának fogalma legyen az mmorpg-kről. Elég, ha az emberi lélekről rendelkezik némi ismerettel, aztán majd empátiásan ráhangolódik a kliensére jól, és semmi szükség modern ismeretekre.
Persze, az is lehet, hogy az illetőnek el kell magyaráznia a terapeutának, hogy egyáltalán mi is a szerepjáték, mi az online szerepjáték, mi az internet, az internet nem alapból gonosz, beteges dolog, a szerepjáték sem alapból gonosz, beteges dolog, sorozatok nézése nem feltétlenül egyenlő a lúzerséggel, interneten ismerkedni ma már talán nem száz százalékig életveszélyes, és nem minden blogger exhibicionista pszichopata. Ezzel azért egy jó pár óra elmegy, és a pszichoterápiában az idő=pénz, meg persze, ha az első jó pár órán a páciens a terapeuta tökéletes értetlenségével találkozik, az azért nem túl kellemes.
Nem tudom. Gáz? Nem gáz? Téged zavarna, ha online szerepjátékfüggőség miatt felkeresett terapeutádnak fogalma sem lenne, miről beszélsz?
Minden úgynevezett addikcióra vannak aztán kidolgozott viselkedésterápiás módszerek, mármint a klasszikus oldszkúl addikciókra. Sok dologban hasonlítanak, de egy lényeges különbség alapján két csoportra oszthatók. Bizonyos szerek esetében (alkohol, szerencsejáték) a cél a teljes absztinencia, azaz egyáltalán ne igyon alkoholt, és egyáltalán el se menjen kaszinó mellett, mert tapasztalati tény, hogy nem lehet "csak egy kicsit" vedelni/gépezni. Más addikciók esetén a teljes absztinencia nehezen kivitelezhető, pl. egy vásárlásfüggőnek nyilván nem mondhatjuk azt, hogy soha többé semmit ne vegyen, meg egy bulimiásnak se, hogy soha többet ne egyen semmit, hanem pont az a cél, hogy a tevékenységet az "egészséges" (vagy a páciens által egészségesnek tartott) szintre szorítsuk.
És akkor felmerül a kérdés (pl. a pataképzésen, ma) hogy a terapeuta akkor tiltsa el a szegény WoWozó geeket 1. a számítógéptől? adják el az egészet a vaterán? 2. az internettől? mondják le az előfizetést, aztán csá? 3. csak törölje a karakterét és ne lépjen be többet a wowba? 4. vagy csak annyi legyen a cél, hogy napi teszemazt két óránál többet ne játsszon? egyáltalán, ez utóbbit meg lehet vajon csinálni?
Én azt az álláspontot képviseltem, hogy először is beszélje meg a pácienssel, hogy ő mit szeretne és miről gondolja úgy, hogy ki is bírná. Egyébként pedig, ha bírja, akkor kezdetnek ne WoWozzon többé, de mást nyugodtan csinálhat a neten.
De persze, fogalmam sincs. Hogyan kell online szerepjátékokról leszokni? Egyáltalán, van olyan, hogy az ember tényleg függő? Vagy függő volt és leszokott? Ez egy létező probléma, vagy csak aggódó anyukák felfújják? Vagy hogy megy ez? Úgy értem, írnak erről könyveket persze, de hogy néz ki a valóságban? Hogyan kell leszokni? Mi lenne jó segítség? Mondjatok okos válaszokat a kommentekben.
*Azért ezt a példát hoztam, mert ez az egyetlen online szerepjáték, amiről egyáltalán hallottam. Történetünk szereplői, engem is beleértve, kitalált személyek. World of Warcraft nevű játék nem létezik.
Művészek. Köztünk élnek. Nem csak beszélnek az ötleteikről, megvalósítják.
Kedves Jézuska.
Hozzál nekem légyszíves egy mp3 lejátszót, mert erre már évek óta vágyom és megőrülök, hogy nincs rá pénzem sosem. Jobb mp3-lejátszót tartalmazó telefont, vagy ipodot is elfogadok örömmel. Jó, cédéket nem kérek, azt megértem, hogy retró, de például koncertekre járni imádok, szóval koncertjegy jöhet, bár őszintén szólva mostanában nem láttam semmi olyat, ami érdekelne. Egy nagy csomó könyvutalványt, vagy könyveket is kérek, a könyvízlésemet nézd meg a másik blogomon, mostanában szeretném a Dextert például, és a Béres Alexandra szakácskönyvét, apropó, Alexandra fitnesszvideó is jöhet, meg persze jó lenne egy aerobicbérlet. Szoláriumbérletet is kérek, bár tudom, hogy az már nem trendi, de mit tegyek, nekem a vékony, izmos, napbarnított nők tetszenek a filmvásznon és a tükörben egyaránt. Apropó filmvászon, jó lenne az összes kedvenc sorozatom dvd-n, mármint igazi díszdobozos dvd-kre gondolok. De küldhetsz mozijegyeket is, mert istentelen régen voltam már moziban, utoljára a Starduston. Apropó Stardust, az is kellene könyvben angolul, mert az előző példányomat nekiadtam a húgomnak. És akkor már az American Gods meg a Good omens meg az Anansi Boys is hadd legyen meg angolul. Speaking of angol nyelvű könyvek, a Nietschtze wept kivételével Yalom doktor összes műveit is el tudom képzelni a polcomon, vagy más jó pszichoterápiás könyvet bármilyen nyelven (magyar/angol közül bármilyen. Nem, nem szeretném németül a Freud összest, nem.) Különben jó lenne valami táska is, mármint retikül, de olyan, amiben hurcolhatom a könyveimet a metrón, mert a régi már tök rongyos, és szeretnék egy bordó bőrkesztyűt is, meg valami jó sapkát vagy kalapot, és teremts nekem olyan fejet, amin jól állnak a sapkák/kalapok. Kéne egy új gatya is vagy kettő, mert amit tavaly vettem a freeblogos reklámbannerből, az már elég szakadt, mondjuk az egyik legyen csokoládébarna szövetnadrág, de nem szűkített szárú semmiképp. Iszonyú nagy szükségem lenne csizmára, kellene egy vagányabb, hosszú szárú, lapos sarkú barna, meg egy magasabb sarkú fekete bokacsizma, de nem hegyes orrú, de nem is balerinaorrú, de ne legyenek rajta hülye csatok vagy szegecsek, és ne műbőr legyen, és ne legyen olyan hülye kis elvékonyodó sarka, és semmiféleképpen ne kopogjon, és kényelmes legyen, mert különben nem veszem föl. Kellene még pár felső is, leginkább krémszínű, bordó vagy téglavörös hosszú ujjú vékony kötött, vagy másszínű vékony kötött, de kéket nem hordok, tudod. És ne legyen térdigérő vagy 80's hülyenyakú vagy alulhúzott, és ne legyen túl rövid. Kéne egy férfiing stílusú fehér női blúz is, szakvizsgázni. Egyébként elfogyott a hajfestékem, szóval az is jöhet, meg szeretnék elmenni kozmetikushoz, szóval arckezelés, manikűrös, pedikűrös, masszázs vagy egyéb wellness-utalvány is welcome, de a testtekercselésre allergiás a bőröm, meg az amúgy is egy baromság. Szaunázáshoz való cuccoknak viszont örülök. És azonnal szükségem van szemhéjnyugtató zselére és szemránckrémre, konkrétan a Méthode Jean Piaubert Hydroscience 3G Eyesra gondolok. Meg minden más illatszert is kérek, habfürdőt és fürdőolajat és fürdőgolyót és testápolókrémet, csak ne legyen kókusz illatú. Sőt, egyáltalán ne legyen kajaillatú. Sminkcuccokra annyira nem vágyom, mivel kb. egyszer festem ki magam évente, de ha akad pár Lancome szemhéjpúder, hát legyen. Körömlakkot tényleg nem használok soha, vidd innen. De szexi fehérnemű, az például jöhet, kivéve harisnyatartó vagy neccharisnya. Nos igen, a Martensem viszont - jesszus atya úr isten, már elnézést, de ezt most számoltam ki - idén töltötte be tizedik életévét, szóval lassan nem ártana egy új, még vacillálok, hogy bordót szeretnék-e vagy ugyanilyen barnát.
Mondjuk, tekintve, hogy szabadidőnk egy részét a kanapén töltjük sorozatokkal, nem ártana egy rendesebb tévé, meg egy rendesebb kanapé sem, mert a futon azért nem az igazi. És persze jó lenne egy mosogatógép, meg egy olyan lakás, amiben elfér egy mosogatógép, és van benne egy nagy nappali, és akkor megint meghívhatnám végre a mindenféle barátaimat rendszeresen és főzhetnék nekik. És legyen kertje is, hogy lehessen végre macskám. És kéne még egy házvezetőnő, aki néha rendet rak meg kitakarít meg kivasal, mert én nagyon szeretem a tisztaságot és a vasalt ágyneműt, meg amúgy is porallergiám van, de takarítani meg vasalni utálok. Apropó porallergia, kérek mindenféle tablettát is, a kedvencem a slow release C-vitamin, de ginzenget és omega-3 zsírsavat is szívesen szedek. És akkor szeretnék még egy pár üveg jó vörösbort, esetleg gold tequilát, meg jó csokikat is (lehet fura is, csak ne legyen kókuszos vagy ananászos) (igen, a raffaellot is utálom), de Haagen Dazs és Ben&Jerry's jégkrémekkel is le lehet venni a lábamról és a sajtokat is imádom, szerintem nézz körül a Culinarisban. Ami azt illeti, szívesen elmennék már végre valami jobb étterembe is, a gyengéim a thai-, szusi- és a puccos helyek. Jó, megelégszem thai/szusi szakácskönyvvel is, de az olyat szeretem, ahol egy oldalon csak egy recept van, és vannak benne képek. Persze, a legjobb lenne egy Budapest-Bangkok repülőjegy, illetve kettő, mivel a férjemet is vinném, lehetőleg február legvégére, szakvizsgám utánra essen, de bármilyen más utazásnak is örülök, mondjuk szívesen megyek Prágába és Barcelonába is, vagy nagy álmom egy skandináv körút, emellett Londonban bármikor szívesen eltöltök bármennyi időt, de mehetünk síelni is, vagy New Yorkba és akkor már a Grand Canyont is kérem. Egy fényképezőgépet is kérek, bár a férjemnek van egy rendesebb, de én szeretnék egy zsebredughatót, ezt néztem ki magamnak. És akkor ugye van még a Frey Wille karkötőm, amiért évtizedek óta hiába könyörgök.
Persze, aztán van még egy csomó dolog, amire akutan nem vágyom, de ha elém teszik, azért örülök, ilyenek a bögrék, teáskannák, különleges teák, kávék, kávékról szóló könyvek, ezüstékszerek, szép tollak (bár azokat nem merem használni, nehogy elvesszenek), növények, növényekről szóló könyvek, hülyeségek, mint plüssszörnyek, legó*, Barbie-baba vagy műanyag dinoszaurusz, régi filmplakátok, Baileys, díszpárnák, mindenféle rendű és rangú dobozkák, különös tekintettel vintage-hatású fémdobozokra, meg mondjuk szükség esetén bizonyos fajta művészeti albumok is, például art decoról szóló könyvek, esetleg art deco bútorok is, de ahhoz előbb ide kell adnod a lakást. Szóval ennyi lenne így első nekifutásra. Ja, és tudod, mit imádok még, a L'Occitane potpourit meg a puha, pirosas-narancssárgás színvilágú pokrócokat.
És akkor mondja valaki, hogy nem terápiás hatású a blogolás. Esküszöm, sokkal jobban érzem magam, hogy ezt leírhattam. És *a legó pedig nem hülyeség.
Úristen, majd egy hete nem írtam blogot. Könyveket se olvasok. Valóságfüggőség.
Most nagy a nyomás, mert nem volt ott Lucia, és így nekem kellene elmesélnem, mi történt tegnap a kocsmában, tekitve, hogy ugyan bloggerekkel voltam, Agnus nem ír két sornál többet, L. nem árulja el a blogcímét, a mra-nak állítása szerint nincs blogja, csak weboldala van, brainoizt maguk alá temetik a határidős fordítások*, a férjem pedig a nyugati pénzvilág bérenceként hátat fordított a klasszikus műfajnak, és már csak a foglalkozás körében elkövetett blogolást űzi. Én meg valahogy nem érzem most magamban a képességet a vicces, ám szigorúan dokumentarista naplóíráshoz, merthogy éppenséggel az az időszak van, amikor leszívja az agyamat a való világ. Egyébként is többnyire a posztmodern képzőművészet területén kalandoztunk, és olyan letaglózóan kifejező képek és installációk készültek, amelyeket pőre szavakkal nehéz (vagy lehetetlen) lenne leírni. Azért a frekvenciagenerátort belinkelem az érdeklődők kedvéért.
Update: noiz mégsem restellt írni a kedd estéről.