"Mit keres egy körömreszelő a konyhában?"

Meghalt Lázár Ervin. Kb az ő meséin nőttem fel, mivel anyám kedvencei voltak, és csomó részt tudok kívülről, bár csomót sosem értettem, például, hogy mit jelent nyolculni ebben:
"Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyért harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, bort kilencedeztem, gonoszt tizedeltem."

Ja igen, és az én fedőnevem is volt Bedebunk Sária egy titkos levelezésben. Régi szép idők. És Exemnek egyszer megvettem a Négyszögletű kerek erdőt és dedikáltattam neki, remélem, megvan még. 

Derűs, barátságos

29 éves lettem ma, valamint az év legrövidebb, legsötétebb napja van (ezt minden évben elmondom). A horoszkópom szerint:

 "Nyilas - az állatöv kilencedik jegye
Legjellemzőbb tulajdonságai: széles látókörű, vidám természetű, szívélyes modorú, szellemes, energikus, tele van természetes energiával. Élvezi a független életet. Derűs, barátságos modora vonzza az embereket. Egyenes és szókimondó, elég gyakran fejezi ki tetszését és nemtetszését. Ez utóbbit olykor olyan nyersen, hogy megbántja vele az embereket. Ezt nem rosszindulatról, sokkal inkább őszinteségéről teszi. Rossztulajdonságai közé tartozik az is, hogy nincs időérzéke. Mindig mindenhonnan elkésik. Bármennyire szeretne ezen változtatni, bizony nagy erőfeszítések árán se igen sikerül. Bármit képes megtenni azért, hogy kibújjon a felelősség alól, amelyet terhesnek tart.Partnerkapcsolatában is a függetlenség híve. Feleségként segíteni tudja férje vállalkozását, mivel érdeklődik üzleti tevékenysége iránt, de soha nem avatkozik bele társa dolgaiba, mindig kivárja a kellő pillanatot, amikor egy-egy tanáccsal, ötlettel kisegítheti. Egyébként házias, családszerető, kiegyensúlyozott és megbízható társ, aki nyugodt hátországot teremt szerettei számára. Nem féltékenykedik társára, tapintatosan kezeli a helyzetet akkor is, ha gyanúja már több mint gyanú. De azért módját ejti, hogy szóvá tegye nemtetszését. Mondjuk, amikor már minden feledésbe kezd merülni."

Pont ilyen vagyok, leszámitva persze a derűs, szivélyes modort meg a természetes energiát, nyilván a Halak aszcendensem miatt. Természetes energia. Mindjárt elalszom.  

?

Szóval várom a tippeket, hogy ha majd felkopik az állam, milyen bestsellert irjak. Laikuspszichológiát? Irjak valami olyan betegségről közérthetően, amiről még nincs könyv? (ha van egyáltalán olyan?) Blogfüggésről? (na jó, ezt talán mégse). Krónikus fáradtság szindrómáról? (Erről pl most irt egy kolléganőm). Vagy irjak ilyen szingliponyvairodalmat? Vagy az már nem menő? Akkoriban kellett volna, rögtön a Bridget Jones után meglovagolni a témát? Pöffeszkedőcsaládos-ponyvát? Olyat, mint Brunella Gasperini? Ahhoz nincsenek állataim meg gyerekeim (még). Vagy valami leleplező könyvet lehetne a magyar pszichiátriáról, ilyen Tesco- vagy RTLKlub-könyvek stilusában, de azt több okból sem tehetem, egyrészt etikátlan lenne betegekről sztorizni, másrészt pedig sosem támadnám hátba a kezet, amely táplál (csak, hogy demonstráljam, milyen tehetségem van a képzavarokhoz).
Persze, irhatnék "normális" könyvet is (mármint egy rendes regényt), de azt nem tudok.
Ugyanitt várom kiadók jelentkezését.

Gyerek

Ja, és még az is volt, hogy megnéztük Alaine gyerekét, két hónapos, nagyon aranyos, a szüleit leszámítva még leginkább egy kis macskakölyökre emlékeztet, és persze én is akarok ilyet.

Dream a little dream

Ma kivettem a hétvégi ügyeletért járó szabadnapot, és itthon takarítok, vagyis még nem kezdtem el, inkább rinyálok az egészségügy miatt. Pénteken volt céges karácsonyi bulink, amin szemmel láthatóan mindenki a vesztét érezte, és ezen csak átmenetileg segített a Goddess-féle brownie (átmenetileg tényleg segített, Kislány még egy görbét is rajzolt a szerotoninszintjéről). Akármennyire is erőlködtünk, végig jelen volt valami pálinka-mellett-búsulva-mulatós hangulat, hazafelé úton pedig már tényleg kénytelen voltam azon elgondolkodni, hogy vajon mihez értek még. Mert elképzelhető, hogy kórházunkat ugyan nem zárják be, de annyival kevesebb pénz lesz, hogy nem kell majd ennyi ember; és ha - soha ne történjen meg, de készüljünk fel az atomcsapásra - én leszek az, aki nem kell, akkor nyilván nem tudok majd elmenni másik kórházba, mert azokat bezárták vagy szintén most csökkentették a létszámot. Magánrendelni nem tudok, mert nincs még szakvizsgám, más meg nem nagyon jut eszembe, amit orvosi diplomával kezdeni lehetne. Szóval hazafelé az éjszakai buszon szépen végiggondoltam, hogy mire lennék alkalmas, és arra jutottam, hogy pánikra semmi ok, tudok jól angolul (tényleg), németül (papíron), remek problémamegoldó szkillekkel rendelkezem (tényleg), gyorsan gépelek és jó kávét főzök, valamint csak hagyott rajtam valami nyomot a többéves pszichiátriai munka, sajátélmény, önismeret, tehát elmehetek titkárnőnek, fordítónak, vagy trénernek (utóbbi mondjuk szerintem nagy maffia, nem biztos, hogy be tudnék kerülni). Végső esetben mehetnék gyógyszerügynöknek is, de azt annyira nem élvezném, másrészt meg biztos az összes állástalan orvos odacsődül. És amíg nem találok munkát, mert rögtön biztos nem találok, addig írok egy könyvet. És még húgom javaslata is eszembe jutott, aki szerint menjek Londonba, közelebb van, mint Sopron, majd hétvégenként hazajárok, csak az a baj, ehhez se ártana szakvizsga.
Ezt így szépen végiggondoltam, és rájöttem, hogy ezekkel mindaz a baj, hogy nem lesz szakvizsgám, és nagyon nehéz lesz utána visszajutni az egészségügybe, ha már az ember egyszer kikerült belőle, én pedig azért inkább ezt szeretném csinálni hosszú távon. Közben hazaértem, ittam csomó ásványvizet meg bevettem quarelint meg B-vitamint másnaposság ellen, elaludtam, és a következőket álmodtam:
Horvátországban nyaralunk a barátnőimmel meg néhány kollégámmal. Panzió, tengerpart. Este sétálunk a parton, utána lefekszünk aludni és a következőket álmodom: egyik kollégám és én valami céges partyn vagyunk. Odajön hozzánk az egyik igazgatóhelyettes, és szomorúan és szabadkozva közli velünk, hogy anyagi nehézségek miatt sajnos nem tud tovább alkalmazni minket a kórház. Februártól megszűnik a munkaviszonyunk. Elszomorodunk és megbeszéljük a kollégámmal, hogy mit tegyünk. Azt találom ki, hogy felvételizek az ösztöndíjas, nappali tagozatos phD képzésbe (most a levelező, fizetősbe járok), és akkor kapom onnan az ösztöndíjat, és a nappalisból egy évet beszámítanak a szakvizsgáig letöltendő időbe, tehát akkor egy év múlva leszakvizsgázhatok, utána meg mehetek magánrendelni, külföldre, vagy vissza, ki tudja, mi lesz egy év múlva. Felébredek álmomban, lemegyek reggelizni a panzióba, ahol előadom a barátnőimnek és a jelenlévő kollégáimnak, milyen hülyeséget álmodtam. Ott ül a Prof is, elnézően csóválja a fejét. Reggelizünk, aztán megyünk a beachre.
Felébredek igazából. Rájövök, hogy 1. B-vitamin, víz, quarelin ellenére szörnyen másnapos vagyok, 2. az álmomban megálmodott terv igen ésszerű és követhető, valszeg tényleg ezt kéne tennem katasztrófa esetén, igazán eszembe juthatott volna "magamtól" is.