Tegnap akartam csinálni mojitot, de egy fontos alkotórész hiányzott: a szóda. Mint minden rendes háztartásban, természetesen nálunk is volt otthon mentalevél, lime, citromlé, jég, cukorszirup és fehér rum. De szóda?? Nálam, aki csak szénsavmentes ásványvizet tart otthon, meg százszázalékos dzsúzt, francia kozmetikumokat, orosz kaviárt és keményfedeles szépirodalmat? Szóda? Kénytelen voltam Darjeeling teát inni tejszínnel.

A könyvemben, A hullócsillag évében meg tényleg a helyszíneket szeretem a legjobban, hogy a régi Sopronban játszódik: Hoffer cukrászda, Gyöngyvirág cukrászda, időjelző házikó, jó, az még megvan. De Anyák Boltja! Már teljesen elfelejtettem, hogy létezett ilyesmi, pedig ott volt a tizenegyessel szemben, ahol most a bank, ruhabolt volt, és volt benne egy akvárium is, ahol lehetett nézni a halakat, amíg a szülők ruhát próbáltak.

A félhalott cserepes rózsát végül susie tanácsára kikötöztem az outdoor szárítóra. Jó, nem szó szerint azt mondta, hogy "szerintem cserepestül kötözd ki egy zsineggel a tizedik emeleti ablakba a szárítóra", de a "sok napfény" és "szabad levegö" jelen körülmények között másként nem tünt megoldhatónak.
Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve c könyvét olvasom, ami az 1950-es években, Sopronban játszódik, mellesleg az írónö is soproni, de ettöl függetlenül is jó a regény, hiába legyintett rám Kollégám "jah, lokálpatriotizmus" felkiáltással. Nem túl értelmes ez a mondat, de nincs kedvem átfogalmazni. Összefoglalóan, nagyanyám szerint kövér vagyok, pasim két napja az új munkahelyén dolgozik, olyat, amit nem szeret, de pénzt kap érte, járok önismeretre, és ma reggel azt válaszoltam az edzönek, hogy 28 éves vagyok, pedig nem is. (Nem, nem holmi forró flört kapcsán mértük össze az életkorunkat, csak be kellett állítani a szuperintelligens evezöpadot), a Dilmah black tea with ginger pedig elfogadható alternatíva olyan esetekre, amikor kétezer kilométeres körzetben sem lehetséges rendes ginger tea granulátumhoz jutni.