És ismét nosztalgia rovatunk következik.
Egy éve, április 23-án hajnalban indult a gépem Londonba, hogy meglátogassam odakint babysitterkedö húgomat.
Mindez nem akadályozott meg abban, hogy április 22-én Susieval és Brighttal randizzak a Balettcipöben (utóbbi hozott nekünk rózsát), majd meglepö mennyiségü tömény szeszipari terméket fogyasszak el velük a Szóda nevü helyen. Némi halvány emlékképeim élnek arról, hogy szabózének elmeséltük az életünket; hogy amikor már nagyon részeg voltam, rendeltem másnapra egy reptéri transzfert, hogy legyen, aki felébreszt; és hogy Basszuska leforrázta a hasát a kuktával. Késöbb hazafelé indultunk, csak útközben még elmentünk Quarelint venni az ügyeletes gyógyszertárba, majd éppen búcsúzkodni kezdtünk volna a kapualj nyújtotta romantikus környezetben (Bright+én), amikor rájöttem, hogy a Szódában felejtettem a rózsámat. Visszagyalogoltunk a rózsáért, majd ismét haza, melynek során részletesen és meggyözöen elmagyaráztam Brightnak, hogy miért nem akarok vele járni (független akarok lenni/nem vagyok érett tartós kapcsolatra/épp most lábaltam ki a reménytelen szerelemböl/blablabla), majd szájon csókoltam.
Szóval, április 23-án megyünk Londonba, a Szóda-kört még nem tudom, bevállalom-e mégegyszer.