Még mindig dögrováson vagyok, és azt tervezem, hogy az idei szilvesztert olvasással és alvással fogom tölteni. Nem lázadásból az ellen, hogy kötelező bulizni vagy ilyesmi, hanem betegség miatt. Ráadásul dolgozom, és a két ünnep között nincs nyitva a gyári menza, ma pedig a büfé is bezárt. Mégiscsak el kellett volna hozni egy darabot a mr.a-ék lasagne-jából.

Már csak egy hajszál választ el amúgy attól, hogy regényolvasásba kezdjek a munkahelyemen. Nincs dolgom Nincs sürgős Nincs halaszthatatlan dolgom, és Orson Scott Card: a Holtak Szószólója c. könyvét tartom a retikülömben. Sokkal jobb, mint a Vgéjáték, és azonnal tudni akarom, mi fog történni :-)

A baj igazából az, hogy reggel óta nem kapok levegőt az orromon és rettenetesen fáj a torkom. Kissé furcsállom a dolgot, ugyanis eddigi tapasztalataim szerint nem pont ezek a másnaposság tünetei. Úgy látszik, a mértéktelen gintonic-fogyasztás nálam egy speciális, a náthára emlékeztető tünetegyüttest eredményez, biztosan a jég miatt.
A pasim XXX. szülinapi bulija volt a Jekyll és Hyde nevű kricsmiben, amit kibéreltünk és ahol némi erőfeszítéssel sikerült "békés baráti beszélgetős"-ből asztalontáncolós (a szó eredeti értelmében) bulit kreálnunk. Előtte pedig megnéztük Rékáék gyönyörűséges rönkházát az Isten Háta Mögött (kandalló, egerek), és megkaptam az eddigi leg.. ööö... meglepőbb karácsonyi ajándékomat.
Szerencsebambusz.