2004.09.30. 15:51 - címkék: - komment
Tegnap végül úgy döntöttem, akkor is elmegyek aerobicozni, így majd' fél év után, ha cigánygyerekek potyognak az égből, bár elég nehéz volt keresztülvinni a tervet, de sikerült. Végül öt perc késéssel beállítottam az edzőterembe, ahol meglepődve fedeztem fel Kolléga Szöszijét a barátnőjével.
Álljunk meg egy kicsit. Nők közötti versengés. El akarom én csábítani a Kollégámat? Ugyan, kérem. Versenytársam nekem a Szöszi? Véletlenül sem. Féltékeny vagyok én a Szöszire? Dehogy, nem szebb vagy okosabb nálam. És mégis. Szöszi jelenléte az aerobicórán valamiért arra ihlet, hogy fél év kihagyás után hibátlanul végigcsináljam az edzést, egyetlen gyakorlatot sem kihagyva, magasított steppaddal, arcomon a profik kissé unatkozó-ábrándozó arckifejezésével, mint aki amúgy a tengerészgyalogság edzéseire jár, csak most beugrott egy kicsit lazítani.
Meg kellene kérnem, hogy járjunk együtt edzeni :-)

2004.09.30. 15:42 - címkék: - komment
Köszönöm a kérdésemre érkezett összesen huszonkét válaszlevelet. A "hexencsusz" (népies), helyesen "hexensusz" (az értelmező szótár ezt sem ajánlja), még helyesebben "Hexenschuss" idegzsábát, lumbágót, vagyis nyilalló deréktáji fájdalmat jelent. A német szóösszetétel szó szerinti jelentése boszorkánylövés vagy boszorkánydöfés, hiszen a lumbágó a tudomány mai állása szerint is szemmel verés eredménye. Egyes apokrif elméletek szerint a hexencsusz valódi oka az egész életen át folytatott ülőmunka, konkrétabban a seprűn elfoglalt gyakori ülő testhelyzet. Ez utóbbi elmélet még bizonyításra vár, mindenesetre jobb óvakodni a derékfájásra panaszkodó hölgyektől...

2004.09.29. 00:10 - címkék: - komment

Two more things:
1. Szerintem ez félelmetes.
2. Mi az a hexencsusz??
Utóbbi kérdésre gyermekkorom óta nem kaptam választ. Kérem, a szó eredetét ismerők ne habozzanak azt velem is megosztani.

2004.09.28. 21:03 - címkék: - komment
Bár az olvasásnak jót tesz a téli depi, véletlenül megvettem Stanislaw Lem: Solarist, az például egy nagyon jó könyv: sokkal nyomasztóbb, misztikusabb és érdekesebb a filmnél, ráadásul meglepetésemre a könyvben semmiféle, a filméhez hasonló végkifejlet nem szerepelt. Most meg az Esővárost hordozom (Bánki Éva nevű nő írta), skydisco nekem adta ajándékba, egyelőre borzasztóan idegesít, hogy 1. Már az első jelenet Száz év magány-nyúlás, 2. Annyi különbséggel, hogy határon túli magyarokról szól, 3. Ráadásul nem szimpatikusak a szereplők. Azért kap még esélyt, nagyon ritkán teszek le könyvet féligolvasottan, mint ahogyan filmről is ritkán jövök ki. Például Kafka: A per és Eric Rohmer: Claire térde. A Claire térdét a soproni mozi kamaratermében néztem, összesen ketten voltunk a nézőtéren, anyám meg én, és anyám már a film negyedénél pedzegetni kezdte, hogy ha most elindulunk, még hazaérünk a Dallasra. Hazaértünk.

2004.09.28. 20:40 - címkék: - komment

Meg érzem, ahogy kezd kitörni rajtam a szezonális depresszió, egyelőre a hangulati elem nélkül. Legszívesebben napi húsz órát aludnék, és a fennmaradó időben olasz tésztaételeket kajálnék csillis forró csokival; a levert hangulat, a megnövekedett alvásigény, és az eszement szénhidrátéhség pedig a téli depresszió tünete. Tegnap megjegyezte az egyik ápolónő, hogy híztam, majd röpke habozás után hozzátette, hogy "jól áll", hát szerintem nem. A téli depressziómra az egyetlen bevált orvosság a sportolás, és van aerobicbérletem, csak valahogy sosincs időm, és mivel rossz kedvem nincs, nem vagyok elég motivált elkezdeni. De megígérem, hogy ha hetven kiló fölé hízok, befestetem a hajam. Ha dagadt leszek, legalább legyek dagadt szőke, nemigaz?

2004.09.28. 19:09 - címkék: - komment
A romantikus este (a szilváslepényes) persze remekül sikerült, gyertyafényes vacsi romantikus társalgással (melyik régi soproni játszótéren melyikünk melyik mászókára mert felmászni és melyikre nem), gyertyafényes-romantikus szex. Na jó, a kettő között persze azért elrohantunk a westendbe megnézni egy horrorfilmet. Sajnos, a Falu volt az. Ilyesmi. Amikor kiderült a csattanó, egy csomó ideig izgultam, hogy istenem, neee, ugye félreértem, nem lehet ennyire gagyi... Kár, azt hittem, igazi jó ijesztgetős-misztikus horror lesz. Mondjuk, egyszer megijedtem, amikor a rémisztő erdőben egyedül heroizáló vak tinédzserlány beleesett egy kurvanagy gödörbe, de aztán kimászott és hepiend.

2004.09.28. 11:51 - címkék: - komment

Különben pontosan emlékszem a pillanatra, amikor eldöntöttem, pusztán elméleti síkon, hogy Pöffeszkedő Családos akarok lenni.
A fodrászom, Emese tehet róla, amúgy rendkívül értelmes csaj, és hajfestés közben elmesélte, hogy éppen manapság végeztek a lakásfelújítással. A lakást szülőktől kapták, de teljeskörű felújításra szorult, ezért az utóbbi években a pasijával csak "értelmes" ajándékokat vettek egymásnak, úgy is, mint tíz liter beltéri falfesték szülinapra, öt négyzetméter lemosható csempe karácsonyra, rozsdamentes acél csaptelep Valentin-napra stb. Lassan végéhez közeledik a folyamat, ezért néhány hónappal ezelőtt a baumax katalógusról áttértek az ikeára és media marktra, Emese pedig rengeteget dilemmázott, hogy mikrót vagy kenyérsütőgépet vegyen az emberének. Végül a kenyérsütőgép győzött, azóta hősünk remek kifliket és zsömléket süt.
És ekkor. Én. Hajammal Emese ollója közt ráébredtem. Hogy elég volt a vándorlásból és építeni akarok. Hogy bár eddig szinglinek tekintettem magam (még akkor is, amikor volt pasim éppen), és utazásra költöttem a pénzem, most már saját lakást akarok és normális kapcsolatot. Hogy ha végignézek az életemen, azt akarom látni, hogy valamit létrehoztam, felépítettem; nem pedig csak azt, hogy mennyi örömet szereztem magamnak. Eleget szórakoztattam magam, most már komoly dolgokat akarok csinálni. Igaziakat.

Tegnapelőtt este persze csomót röhögtem magamon, illetve találkozásomon a woolfi dilemmával. /Virginia Woolf: Saját szoba c. könyvében nagyjából azt fejtegeti, hogy családanyák egészen ritkán írnak magas irodalmat, köszönhetően a tomboló hímsovinizmusnak, a butító házimunkának, valamint egyes feltételek (pl. saját szoba) hiányának./
Szóval, hazaérek vasárnap délután. Este átjön a pasim, addig még van másfél órám. Addig pont epilálhatom a lábamat. Vagy addig pont befejezhetem a novellámat végre, már tudom, hogyan. Anyám csomó szilvát küldött - addig süthetnék szilváslepényt. Hm. Dilemma.
És mit tesz végül isolde? Rendes cosmogirl módjára szőrtelenít? Rendes kékharisnya módjára novellát csiszol? Nem, nem. Győztes a szilváslepény. Amelyben azért nyomokban felfedezhető ugyan némi cosmogirl-életfelfogás (édesítőszerrel és rozsliszttel készült übertrendi fitnesslepényről van szó) meg némi kreativitás is (saját recept finn eredeti alapján), de azért valljuk be... A szilváslepény-sütögetés az szilváslepény-sütögetés.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása